Gyerekkorunkban volt az a Mekk Elek, az ezermester bábmese, ahol a „mester” először a tetőt készítette el egy házhoz, és azt kellett tartania a leendő lakóknak amíg a mester aláfalazta. Európának, illetve a tagállamoknak először a vilamosenergia-termelő kapacitásaikról és az átviteli- és elosztóhálózati fejlesztésekről, rugalmassági szolgáltatásokról kellene gondoskodniuk, és ha ez megvan, jöhetnek az elektromos töltők, majd autók, ellenkező esetben olyanok lesznek, mint Mekk mester a mesében.

Hogy milyen irányba kellene elmozdulni az európai közösségnek az energetikai infrastruktúra fejlesztésének területén ahhoz, hogy reális legyen a 2035-ös célkitűzés akár a „zöld” belsőégésű motorok szépségtapaszával, akár anélkül, vagy pláne a 2050-es Net Zero terv, azt jól látjuk.

Első feladat a villamosenergia-kapacitások lényeges növelése.

A második a hálózatfejlesztés, elképesztő pénzekről beszélünk és jelentős időhorizontról, ami ráadásul a tárolás, az úgynevezett aFRR szolgáltatások területére is ki kell, hogy terjedjen.

A harmadik a szabályozás, a rendszerszintű szolgáltatások és szűkebben a kiegyenlítőenergia-piac lényeges fejlesztése, hiszen az elektromos autók, akárcsak a sok megújuló, teljesen meg tudják bolondítani Európa összekapcsolt villamosenergia-hálózatát és az ellátást is. Keresletoldali válasz (DSR), szoftvervezérelt okos hálózati megoldások, helyi energiaközösségek és sok-sok aggregátor jellegű szereplő szükséges Európában, ezek megjelenése, az ilyen szereplők, eszközök, képességek elengedhetetlenek.

Ez a három mind-mind együttesen az alap, illetve a fal, és csak ezekre jöhet a tető, a töltők, elektromos autók, a 2035-ös célkitűzés meg a 2050-es Net Zero.

Európa tele van Mekk mesterekkel.