Moys Zoltán, a Védett Társadalom Alapítvány társalapítója:

Kedves Barátaink! Tisztelt Védők!

„Konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy ragaszkodunk a tegnaphoz, hanem hogy aszerint élünk, ami örökké igaz.” (Antoine de Rivarol)

Hogy érdemes volt-e megalapítani a Védett Társadalom Alapítványt? A választ pillanatok alatt megkaptuk, Önöktől, Tőletek. Alig jelentettük be, elementáris erővel áradtak felénk az igenek, a tenni akaró jó szándék, a szeretet, amit kaptunk megsokszorozta erőnket és harci kedvünket, miközben alig győzzük feldolgozni azt a sok felajánlást és javaslatot, amely minden csatornán érkezik hozzánk.

Köszönjük, hogy az első szóra megérezték és megértették szándékunkat, mert bizonyára mindannyiukban hosszú ideje dolgozott már az érzés: valamit tenni kell. Gyermekeink, családjaink, közösségeink, nemzetünk, hitünk és alapvető értékeink védelmében.

Eddig is láttuk, tapasztaltuk azokat az életveszélyes folyamatokat és azok irányítóit, akik az alapvető értékek lerombolásában érdekeltek. Mondhatjuk, a küzdelem évezredes az egyetemes értékek, a hagyomány ala pjain állók, az igazság keresők és a relativista, anyagelvű ellenerők, a hazugság zsoldosai között. Eddig úgy gondoltuk, a sötétség ellen elegendő fényt gyújtani. Hogy nem kell törődnünk a rombolókkal, elég, ha gyökereinkhez ragaszkodva élünk, építünk, és próbáljuk utódainknak is átadni a normális, isteni rend szerinti világot, harmóniában a természettel, a család, a nemzet és a nemzetek közösségének sokszínű egységében. Ezt valljuk ma is, de most már olyan erővel, és a globális tudatformáló eszközök segítségével olyan harsányan támad a sötétség, hogy alig győzünk olyan ütemben építkezni, amilyenben ők rombolják értékeinket.

Mi itt közép-és kelet Európában még tartjuk magunkat, ha körülnézünk családi, baráti, települési közösségeinkben, láthatjuk, messze nincs akkora baj, mint az a felnagyított, eltorzított virtuális valóságban tűnik, de pillanatok alatt megfordulhat körülöttünk a világ. Ne várjuk meg, hogy lerombolják templomainkat, hogy elvegyék gyermekeinket, hogy térdre kényszerítsenek el nem követett bűnökért, hogy elárasszanak idegen eszmékkel és embertömegekkel, hogy káoszt teremtsenek és a rendellenességet tegyék követendő példává, kötelező normává. Ma még hihetetlenül hangozhat sok magyar ember számára, de ideje, hogy meghallják a vészharangot: ez a feje tetejére állított világ itt van már a kapuink előtt és a trójai falóval érkezett belső ellenségeink is gyengítik a falainkat. Ne várjuk meg, hogy valóság legyen abból a ma még távolinak tűnő abszurd utópiából, ami a nyugati világban már a mindennapok részévé vált.

Ahhoz, hogy értékvédő küzdelmünk hatékony legyen, mindenekelőtt álljunk meg egy pillanatra, lépjünk ki a mindennapok sodrásából és térjünk vissza a fundamentumhoz:

Létezik egy időtől és tértől független igazság, ami megkérdőjelezhetetlen. Ez az igazság abszolút, Istentől való, égi törvény. Ez nem az „én” vagy a „te” igazságod. Tőlünk független, felettünk álló igazság. Mi annyit tudunk vele kezdeni, hogy törekszünk a megismerésére és a befogadására. Mégis, a kinyilatkoztatás konkrét megismerése nélkül is minden jó szándékú ember a lelke mélyén tudja és érzi, mi a jó, mi a helyes és mi a hamis, mi a rossz. Ezek a természetből fakadó megkérdőjelezhetetlen, felülírhatatlan erkölcsi törvények jelentik minden társadalom alapját. Ennek a mindnyájunkban benne élő törvénynek a megvédésre kell most összefogással felesküdnünk.

Így amellett, hogy továbbra is az értékek építésére koncentrálunk, a védelemre is erőforrásokat kell csoportosítanunk, hogy ellenálljunk az egyre elhatalmasodó romboló erőknek. Ezért alapítottuk meg a Védett Társadalom Alapítványt, hogy a sok építő és védő egyént és közösséget hálózatba szervezzük, így hatékonyabban védhetjük meg évezredek alatt átörökített értékeinket.

Mivel a probléma globális, mindenképpen nemzetközi hálózat építésére van szükség, a lokális szerveződések összekötésével. A 21. század ugyanis már nem elsősorban a nemzetek kö zötti harcokról szól, hanem a normalitás, a hagyomány védői és annak rombolói közötti világméretű – egyelőre még szellemi – összecsapásról. Meggyőződésem, hogy még bőven mi, a normalitáspártiak vagyunk csendes többségben. De ideje hallatni a hangunkat és cselekedni. Minden olyan egyén és közösség a szövetségesünk, aki az egyetemes emberi értékekben, röviden a normalitásban hisz és minden olyan erővel szemben össze kell zárnunk, amelyek az alapvető emberi létformákat akarják lerombolni.

Ehhez a ránk váró küzdelemhez először a hitünket kell visszanyerni, megerősíteni. Mert akinek hite van, annak nincs veszítenivalója. Akinek nincs vesztenivalója, az bátorságot nyer. Aki bátor, az szabad ember. Aki szabad, az nagy dolgokra képes. Mi pedig nem adhatjuk alább, mert, ahogy Ham vas Béla is fogalmazott: „Az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák.” Erre az áldozatos munkára, küzdelemre hívunk minden jó szándékú embert!

Üdvözlettel,

Moys Zoltán, alapító