A jelek arra utalnak, hogy elkezdődött a világrendszerváltás, egy nagy alku, ahol a nagyok asztalra teszik a régi dolgaikat, követeléseiket Grönlandtól Panamáig, Líbiától Iránig, gazdaságit, energetikait, geopolitikait is, és ezeket újrasúlyozva megalkusznak róluk. A régi konfliktusokat bezárják, hogy végre kinyithassák a XXI. század számukra valóban fontos témáit. Jogi értelemben olyan ez, mint egy nagy betudás, és egy immár fogalmilag multipoláris világ új erőviszonyait alakítja. A nemzetközi szerződések nem nyilvános nyelvén ezt hívják pozíciólezáró nettósításnak, close-out nettingnek. A nemzetközi szerződédekben egészen pontosan ez úgy működik, hogy a felek a KÜLÖNBÖZŐ jogviszonyokból fakadó, különböző összegű, lejáratú, egészen ellentétes, sokszor eltérő természetű követeléseiket vezetik össze egy nagy alkuba. Ez nyilván újrasúlyozása is a lezárásra szánt vitáknak: Trumpnak kevésbé fontos a Donbasz mint Venezuela, kevésbé fontos a Krím mint az Északi-sark előszobája: Grönland - és viszont. A jelek meg, hogy Venezuelát hagyta Kína meg Oroszország, most meg Iránt is, közben meg olyasmik történnek, hogy orosz olaj- meg gázmezőkben amerikaiak jelennek meg, eddig az amerikaiak által blokkolt orosz energiaprojektek a világban pedig újra elindulhattak. Most pedig: Amerika elengedi az orosz-ellenes olajszankcióit. Itt a háttérben valakik zsugáznak egy asztalnál, és a hangok-jelek szerint már egészen előrehaladott stádiumban lehet ez a kártyaparti, vagyis: a pozíciólezáró nettósítás.

Az energiajogász