Nem esik majd le az állunk, ha öt-tíz esztendő múltán (vagy talán előbb) világossá válik, hogy az egy ebben az esetben többet ért a huszonhatnál. Kérdés, hogy erre a felismerésre rámegy-e az egész kontinens jövője.

Orbán Viktor látványosan egyedül maradt legutóbb Brüsszelben, amikor az Ukrajnával megkezdendő csatlakozási tárgyalásokról kellett dönteni. Ezt a hazai ellenzék mint valami szégyenbélyeget olvasta a miniszterelnök fejére, holott a legkevésbé sem az a cél, hogy mindenkivel egyet értsünk, hanem hogy a jó – és számunkra hasznos – ügy mellé tudjunk odaállni. A háborúban álló Ukrajna felvétele (vagy akárcsak ennek terve) közvetlen veszélyt hordozna az egész Unióra, arról nem is beszélve, milyen üzenetet közvetít a balkáni államok (Szerbia, Bosznia) felé, akik ennél sokkal felkészültebb és logikusabb pozícióból sem kaptak ilyen jó ajánlatot.