Ezekben a napokban többféle módon és többféle szinten jelenik meg a hazaszeretet témája különböző személyeken keresztül. Holnap nemzeti ünnepünk van, ahol a Nándorfehérvári ütközet hősére, Kapisztrán Szent Jánosra és az ’56-os forradalmárjainkra emlékezünk. Az ő küzdelmük, hősiességük fáklyafény előttünk. Közben a mai napon üli az Egyház Szent II. János Pál pápa emléknapját, aki a magyarokat lengyelként különösen is szerette, és a kommunista rezsim megdöntésében is elévülhetetlen érdemei vannak, mellyel nekünk is nagy szolgálatot tett. Tegnap Boldog IV. Károly, az utolsó magyar király emléknapja volt, aki nem csak a Habsburg érdekeket nézte, hanem országunkat is szerette volna megmenteni a trianoni pusztítástól és az erkölcsi romlástól, amelyet a háború okozott. És, bár kevesen tudják, de pénteken Tomcsányi Teodóra 80. születésnapja volt, aki hazánkban olyan alapvető fontosságú közösségek indulásánál játszott kulcsszerepet, mint a Mentálhigiéné Intézet és a Magyar Pszichodráma Egyesület. Ma az ő példájukon keresztül szeretném a hazaszeretet témáját kissé áttekinteni.