Az emberi lét tragédiái közé tartoznak, amikor egy kamasz szülője kétségbeesésében, hogy a gyermek rossz útra tér, leteremti őt, de a kamasz csak az indulatot veszi ebből észre, a mögötte és a tehetetlenség mögött meghúzódó szeretetet már gyakran nem. Vagy, amikor a házasságban eluralkodó vita mögött nem látjuk meg a szeretet kétségbeesett igyekezetét, hogy legalább ezzel megtaláljuk a kapcsolatot. Sokszor az agresszivitás megjelenése éppen a tehetetlenség fájdalmát takarja, ami láthatatlanná teszi a mögöttes szeretetet is. De mit tehet az ember, amikor a szeretete és annak aggodalma ütközik össze a másik ember szabadságán érlelődött makacssággal?