1992. szeptember 19-én édesapámmal (és még vagy ötvenezer emberrel) álltunk a Szabadság téren, a Magyar Televízió székházánál, és azt követeltük, hogy az (egyetlen, így szinte kizárólagos hír- és véleménymonopóliumban lévő) tévé és rádió elnöke mondjon le. A fő szónok a kormánypárti MDF alelnöke, Csurka István volt.

Ne feledjük, a választásokon győztes pártok szimpatizánsai voltak elégedetlenek a közmédia helyzetével, ebből is látszik, valójában kiknek a kezében volt a tájékoztatás hatalma. „A rádión belül eluralkodott a kozmopolitizmus”, mondta Győri Béla, a Vasárnapi Újságtól kirúgott szerkesztő, míg Csurka többek között úgy fogalmazott:

„A rendszerváltást a kommunisták és a sajtó akadályozza! Ha most nem tudunk szabad sajtót teremteni magunknak, évtizedekre megpecsételődik a magyarság sorsa.”