Ha EU-csúcsot tartanak, újabban jó eséllyel a magyar ellenvélemény az egyik fő téma. Ha mi nem kekeckednénk, érzékelteti a sajtó egy része, minden remekül működne.

Már itt lenne fél Afrika, már ki sem látszanának az ukrán mezők a leszállított tankoktól, önjáró lövegektől, elborítanák a földet a kilőtt töltények hüvelyei, és Oroszország kapitulált volna. Ha nem áskálódnánk örökösen, már mindenki választott neme szerint élhetne, nem pedig abban a rab-testben, amibe a fogantatásakor kényszerült; nem volnának elavult férfi-nő felállású családok, a legkülönfélébb genderek permutációi alkotnának közösségeket a világ különböző tájairól örökbe fogadott gyermekeket nevelgetve. Ha nem hivatkozna folyton ez a kis ország holmi vétójogra meg alapító szerződésekre, megszüntethették volna rég a vallást, a keresztény egyházakat, kitörölhették volna Isten nevét a himnuszokból („Véletlen kialakulás áldd meg a magyart!”, vagy „Nobody save the king!”), de eltörölhették volna már a nemzeteket is, amelyek csak a konfliktusok és az önzés melegágyai. Már felvehette volna az Unió az irdatlan spekulációs kölcsönt a végítéletig fizetendő kamatokkal...