Számomra magától értetődő, hogy az itthon megszerzett tudást a magyar betegek érdekében kamatoztassam – mondta Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója arra a kérdésre válaszolva, miért nem vágyik külföldi karrierre. A magyar mentésirányítás első embere, aki 2021-ben elnyerte az Év Fiatal Vezetője díjat, pár hónapja, kerek negyvenévesen konfirmált a Hold utcai templomban. A reformatus.hu oldal készített vele nagyinterjút ez alkalomból, ebből közlünk részleteket. Arra a riporteri a kérdésre, hogy kapnak-e a mentősök a munkájuk után visszajelzéseket, illetve, hogy hogyan választotta ezt a hivatást, Csató Gábor így válaszolt:

– Évi 1,2 millió mentési esetünk van, egy év alatt tulajdonképpen minden kilencedik honfitársunkkal találkozunk. Nem mindig tudjuk megakadályozni a tragédiát, de nagyon sok a jó kimenetelű életmentés. Ha felbukkan egy visszajelzés, őszinte köszönet, az hallatlan erőt ad ennek a bajtársi közösségnek. Dédnagyapám megyei főápoló volt. Nyugdíjasként sokat mesélt nekem a munkájáról, innen vannak az első mentőzéses élményeim.
Azt szoktuk mondani, hogy a sziréna hangja fertőző;

lehet, hogy ezek a visszaemlékezések is azok voltak. De biztosan szerepet játszottak abban, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem, ahol aneszteziológus és intenzív terápiás orvos lettem. Mindenesetre tény, hogy másodéves orvostanhallgató koromban már szerettem volna látni valamit a közvetlen betegellátásból. Hiányérzetem volt, mert az első éveken inkább alapozó, elméleti tárgyakat hallgattunk. Főleg ezért mentem el akkor mentőápolónak.