A 80. születésnapomon örömmel kell konstatáljam, hogy revidiálnom kell azon korábbi aggodalmaimat és nézetemet, amelyek a magyar rajzfilmgyártás végéről szóltak. Sikerült tetszhalott állapotából új erőt merítenie a magyar animációnak – Ternovszky Bélával beszélgettünk életéről és a hazai rajzfilmkészítésről.
– 80 év és egy gazdag életút van ön mögött, mire a legbüszkébb?

– A legbüszkébb a három lányomra vagyok. Ezen túl, ha a szakmabéli munkáimat nézem, akkor nehéz lenne elsőként nem a Macskafogót említeni. Talán valóban az volt a megkoronázása a szakmai sikereimnek. Ennek súlya nem feltétlenül a díjakban, vagy a hivatalos elismerésekben mérhető le, hanem inkább a közönség visszhangján és az utóéletén. Mindezekről korábban már meséltem a Vasarnap.hu olvasóinak. Ezek mellett büszke vagyok a Pumukli, illetve a Tüskeböki sorozatra is.
– Fiatalon is számos nagy munkában vett részt.

– Pontosan, a Pannónia Filmstúdióban sok olyan produkcióban dolgozhattam, amelyekre nagyon jó szívvel emlékszem vissza ma is. Mindezek személyes és szakmai sikerként egyaránt elkönyvelhetők. Amikor a Pannóniába bekerültem, akkor indult tulajdonképpen a Magyar Televízió részére a rajzfilmsorozatok gyártása.
Ekkor valóban egy új lehetőség nyílott meg.

1961-ben a televíziózás gyerekcipőben járt idehaza. Az első sorozatok, mint például a Gusztáv, vagy a Peti első részei még nem is televíziós sugárzásra, hanem moziforgalmazásra készültek.