„Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését” – így kezdődik a 12 pont. Magyarországon régi hagyománya van a gondolatok szabad áramlását akadályozó korlátok lebontásának.

A rendszerváltás egyik fő reménye is a sajtó- és szólásszabadság visszatérése volt, hiszen a Kádár-kor látszólagos apró kiskapui dacára fojtogatóan tilos volt őszintén írni és beszélni. A várt teljes nyilvánosság azonban igen döcögősen érkezett el. A továbbra is csak egyetlen állami rádió- és televíziós társaság döntően azokat foglalkoztatta, akik tíz-húsz-harminc éve az egypárti világ viszonyaiban szocializálódtak. Nem volt véletlen, hogy a balliberális ellenzékhez húztak, aminek olyan következményei lehettek, mint a megválasztott miniszterelnök, Antall József letiltott beszéde, és az ebből logikusan következő taxisblokádos káosz. A nyomtatott sajtó elsöprő többsége is balra húzott. Internet nem létezett, a gondolat és a szó ugyan szabadabban születhetett meg, de a publikálása továbbra is meglehetősen beszűkült maradt.

A napokban az országgyűlés – két fideszes képviselő javaslatára – az újságírói vélemények védelmében kezdeményezte, hogy enyhítsék a jelenlegi törvényi szabályozást, amely súlyos megtorlással fenyegeti a médiamunkásokat. Érdekes módon az eddig a sajtószabadságért aggódó balliberálisok nem kitörő örömmel üdvözölték a tervezetet, hanem hevesen bírálták azt.