Önöknek is megvannak azok a fiatalok, akik, hála a jó égnek, soha nem tapasztaltak meg semmilyen elnyomást és diktatúrát, mégis mindig azt kutatják, keresik, mikor és hol lehet tiltakozni a fennálló rendszerrel szemben? Tudják, ők azok, akik a fogyasztói társadalom talán leginkább szerencsés rétege, úgyszintén ők azok, akik kinézet alapján bőven a társadalom privilegizáltabb részéhez tartoznak, akiknek még demokratikus keretek között sem igen kellett különösebb nehézségekkel szembenézniük.

Megvannak ezek a fiatalok, ugye? A folyamatos nyavalygásukkal, amelyekkel különféle társadalmi nemeknek kérnek jogegyenlőséget, magukat természetesen mindennek vallják, csak olyan átlagosnak nem, hiszen mindannyian egyéniségek? A kéretlen, mindenhova beférkőző, nagyon intelligensnek gondolt kritikáikkal, amelyek – hogy, hogy nem – egy az egyben a 444, vagy a Telex mindennapos kommentmezőjét biflázzák vissza?

Mert nemigen sajnálom én ezeket a fiatalokat, mindenki olyan evilági poklot választ magának, amilyet akar, de mégiscsak szerencsétlenek és nem azért, amiért elsőre sokan gondolnák.