A mögöttünk hagyott hétvégén ismét egy keresztény talapzaton álló téma volt az, amely egy zászló alá terelte a magyar társadalmat: ezúttal Ferenc pápa apostoli útja váltotta ki az egész ország szimpátiáját, sőt, egy pillanatra még a politikai csatározások is megszűntek és a baloldal nagyobbik része legalább csöndben maradt a Szentatya látogatásának idejére. Karácsony Gergely főpolgármester és helyettese pedig még arra is hajlandó volt, hogy állami vezetők közé ülve hallgassa végig a katolikus egyházfő Kossuth téri miséjét.

A keresztény alapokon nyugvó társadalmi egységet már megszokhattuk. Ahogyan előző cikkemben is utaltam rá, a kormány migrációval, gyermekvédelemmel, vagy éppen háborúval kapcsolatos álláspontja mind-mind keresztény alapon áll és mindegyik mögött széles társadalmi konszenzus is van. A migrációval és a gyermekvédelemmel kapcsolatban ezt egy-egy népszavazás erősítette meg, a békepárti álláspont mögött pedig az országgyűlési választáson sorakozott fel az emberek többsége. Ha valaki a politikai folyamatok mögé nézve szemlélte ezeket az eredményeket és jelenségeket, már korábban rájöhetett arra, hogy
a kereszténységnek egy pártok felett álló, integratív szerepe van a kormányzat politikájában és így a teljes társadalomban is.