Nem tegnap volt, de annyira régen sem, amikor egy napsütéses délután barátnőmmel a közös névnapunkat szerettük volna megünnepelni egy koktéllal. Ő 18 éves volt, én pedig már majdnem nagykorú. Végzősként úgy éreztük, most már elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy ugyan fényes nappal, de utunk egy budapesti szórakozóhely felé vezessen – akkor még nem tudtuk, hogy hiába.

A kidobó első dolga volt, hogy a küszöb előtt két méterrel elkérje a személyi igazolványokat, amelyek alapján hamar feltűnt neki, hogy akkor én még nem töltöttem be a 18. életévemet, bár csak hetek választottak el a bűvös számtól. Semmilyen kérlelésre nem lágyult meg a szíve, csak annyit mondott: „találkozunk két hónap múlva”.

Így hát messziről integetve a bárszékeknek tovább álltunk egy moziba. Most pedig így, több mint egy évtized elteltével arról olvasok híreket, hogy ugyanebben a városban Drag Queen Show-k keretében – ahol alulöltözött nőnek sminkelt férfiak lejtenek erotikus táncot – tárt karokkal várják a kisgyermekeket.