Még gimnazistaként hallottam a történetet egy európai követről, aki valahol messzi tájakon, egy számára egzotikus országban képviselte a hazáját. Feltámadt benne a vágy, hogy tájékozódjon kissé a bennszülöttek dolgairól, és felkereste őket egy tolmács segítségével. Hosszasan beszélgettek, a tolmács lelkiismeretesen fordított, mégis a szavak, a kifejezések, az utalások nem álltak össze a követ fejében. Úgy döntött, megtanulja a helyiek nyelvét, s legközelebb már közvetítő nélkül kommunikált velük. Azonban így sem járt jobban. A mondatokat értette, de a megannyi szimbólum, átvitt jelentés miatt továbbra sem boldogult. Így hát rászánt újabb éveket, hogy megismerje a kultúrájukat, vallásukat, történelmüket, szokásaikat, mítoszaikat, s így végre, hosszú-hosszú idő után már szinte tudott velük érdemben beszélgetni.