A Szent Három Nap a szabadságunkra vezető utat idézi fel számunkra. Ahogyan az előző cikkekben már végignéztük, Krisztus az Ő szabadságából fakadó szeretetében értünk vállalta azt a sok kínt, mely végülis a halálon át elhozta számunkra az Életet. Mindez a feltámadásban éri el valódi célját, mivel itt arat diadalt Jézus a bűn és az elmúlás felett. Összetörte az ellenség fejét, ahogyan ezt az ún. „protoevangéliumban” Isten megígérte: „Ő széttiporja fejedet” (Ter 3,15). Hitvallásunk (idézve az 1Kor 15-öt) külön kiemeli, hogy „harmadnapra feltámadott az Írások szerint”. Mit is jelent ez a hozzáfűzés, és miért is fontos számunkra, hogy Jézusban a Szentírás szavai teljesedtek be?

A messiás nem a légüres térben jelent meg, hanem egy előkészített folyamat részeként, „az idők teljességében” (Ef 1,10). Ennek a célja az volt, hogy a választott nép és általa majd az összes nemzet, eljuthasson a teljes felismerésre. Bár Szent Pál megjegyzi: „ha felismerték volna, nem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát” (1Kor 2,8), mégis azzal a reménnyel viszi végbe Jézus ezt a művet, hogy egyszer majd mindenki eljuthat a megismerésre és a megértésre, az Egyházon keresztül. Így, érdemes figyelembe venni az előkészítő folyamatokat is, amikor meg szeretnénk érteni, mit is jelent pontosan a megváltás. Sőt, ez azt is jelenti, hogy Krisztus által válik világossá minden az Ószövetségben is! Több száz év alatt sok-sok szerző írta az Ószövetséget, mindenki a saját „kéznyomát” is rajta hagyva Isten üzenetén.