A gyász egy természetes emberi folyamat, amit minden ember megtapasztal az életében, de nem mindenki tudja, mit kezdjen vele. A gyermekek gyászfolyamatáról és a felnőttek elakadásairól beszélgetett a Reformatus.hu oldal újságírója Csehák Hajnalka pszichológussal, aki a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított pályaszocializációt és veszteségpszichológiát.
– Keresztyénként hajlamosak vagyunk a gyászolót annyival elintézni, hogy ne sírjon, mert hozzátartozója már Istennel örül a mennyben. De a hívő ember, még ha ezt tudja is, akkor is egy érző lény. Mennyiben különbözik egy keresztyén ember gyásza egy nem keresztyénétől?

– Még ha kis mértékben is, de abban különbözik, hogy egy kicsit több a vigasz a keresztyén ember számára, mert tudja, hogy az elhunytnak már jobb. De azt fontos leszögezni, hogy a gyászban leginkább a saját hiányainkat gyászoljuk, azt gyászoljuk, ahogyan nekünk hiányzik. Az, hogy neki már jobb, az egy megnyugtató vigasz a keresztyén ember számára – mondta el a pszichológus.