Az ellenzék visszatérő – aggódásnak álcázott, de szánalmas kárörömmel előadott – vádja a kormány ellen, hogy véleményével, döntéseivel, stratégiájával „egyedül marad” a nemzetközi politikában. Most éppen Fodor Gábor Facebook-bejegyzésében tette ezt közzé („vajon Magyarország miért maradt egyedül a nemzetközi porondon”), amit az M5-ön sugárzott vitaműsorban is kifejtett.

A bombasztikusnak és sokkolónak szánt tétel azonban egyáltalán nem újszerű. Magyarország ezeregyszáz éve áll egyedül a szláv tengerben, körülfonva a germán hódító törekvésekkel. Különleges és páratlan nyelvével, mélységesen mély történelmével, gazdag kultúrájával, az európaitól sokban különböző és az európainál sokkal régebbi keleti civilizációkba mélyesztve gyökereit.

Surányi Miklós nagylélegzetű, Széchenyiről szóló regényének azt a címet adta: Egyedül vagyunk. De ez a magány-motívum ott van Petőfi költészetében is: „Magára hagyták, egy magára / A gyáva népek a magyart; / Lánc csörg minden kézen, csupán a / Magyar kezében cseng a kard.” vagy: „A Kárpátoktul le az Al-Dunáig / Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! / Szétszórt hajával, véres homlokával / Áll a viharban maga a magyar.”