Aki igényesen szeretné a lelki életét élni, jó tudatosítania, hogy annak középpontjában nem a bűn elleni harc, hanem sokkal inkább az Istennel való kapcsolat kell, hogy álljon.
Az Úr helyét semmi és senki nem foglalhatja el a szívünkben, az életünk középpontjában.

Nem is a saját erőnkből szabadulunk meg a bűneinktől, hanem Ő segít nekünk megszabadulni! Ezt annyira érdemes komolyan venni, hogy pl. a felvázolt rendszer használatát is csak Vele érdemes gyakorolni.

Amennyiben szeretnénk előre jutni, s bár rendszeres gyónók vagyunk, valahogy mégsem sikerül, érdemes megfontolni, hogy a lelki életünk csak akkor fejlődik, ha a gyónásokkal nem csak „letudjuk” a bűnt, hanem megvizsgáljuk, vajon miért volt nekem erre kísértésem. Ezért „Péter-útját” járva nem csak bocsánatkérésre van szükségünk, hanem arra is, hogy meghívást kapjunk a tisztább szeretetre (vö.: »Simon, szeretsz te engem? « – Jn 21)! Szükséges megtalálni azokat a hiányokat, sebeket, amiket orvosolni érdemes.