„Elképesztő, hogy pár egyszerű szabályszerűség felismerésével és alkalmazásával micsoda óriási dolgokat lehet alkotni. Programozás közben kinyílik a világ és határtalan szabadságérzete van az embernek” – mesél a kódolás öröméről Rátai Dániel feltaláló, a Leonar3Do nevű háromdimenziós virtuális valóság berendezés kitalálója. A fiatal informatikussal, aki Kemény János-díjjal, a Magyar Örökség díjával és Gábor Dénes-díjjal is büszkélkedhet, most a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram zsűritagjaként készített interjút Kisfaludy Nóra, a Magyar Református Szeretetszolgálat Jobbadni.hu oldalán.

– Azt olvastam, hogy egész életében feszegette a határait, sőt már gyermekkorában is arra törekedett, hogy átlépje a fizika korlátait. Miért volt Önben ez a kiolthatatlan vágy az állandó kísérletezés felé?

– Mindig extázissal tölt el, ha valami újat kitalálok és az működik is. Egyfajta „öröm dopping” számomra a feltalálás. Már óvodás koromban előjött ez az érzés és generálta, hogy mindig újat és újat fedezzek fel. Szerencsére ezt támogató légkörben élhettem ki, a családom sosem szidott le, inkább bátorított mindenben. Na jó, a 20. tönkretett zseblámpa után már nem adtak a kezembe többet…

– Eleinte szobrász szeretett volna lenni, aztán autótervező, de rájött, hogy ehhez jól kellene rajzolni, ezért feltalált egy eszközt – nagyon leegyszerűsítve…

– Igen ez lett végül a Leonar3Do találmányom. Úgy éreztem, nehézkes és lassú két dimenzióban rajzolni, nem tudtam ebben a két dimenzióban megvalósítani az elképzelésemet, nem tudtam megforgatni, látni elölről-hátulról, így megcsináltam egy háromdimenziós eszközt, amivel könnyedén lehet térben alkotni. Tulajdonképpen, ha jól belegondolok az óvodában kezdődhetett minden. Miután a Varázsceruza című rajzfilmet láttam, folyton azt álmodtam, hogy térben tudok rajzolni. Óvodában éreztem először azt is, mekkora extázis feltalálni valamit. Öt évesen terveztem a telkünkre egy kemping zuhanyzót, ugyanis a nagy melegben nem tudtunk hogyan fürdeni, ezért a szódás-szifon elve alapján építettem kannából, meg matracpumpából egy túlnyomásos zuhanyt. Ma már vicces, de néhány évvel később örökmozgót próbáltam létrehozni, amit édesanyámmal el is mentünk szabadalmaztatni a Garibaldi utcába.