Mindannyian ismerjük azt a jelenséget, amikor a gyermek a szüleinél próbálkozik: az egyiknél sikertelenül, így megy a másikhoz már rafináltabban. A nevelés akkor lesz a legjobb, ha következetes választ kap. Azonban megesik, hogy nem így alakul, s már tanulja is a gyermek, hogy ügyességgel elérhetőek a célok, még ha nem is teljesen tisztességes az út.

Egy szünetet tartunk a bűn dinamikájában, mégiscsak karácsony van! Aztán majd folytatjuk! Azonban ez a téma sem megy messzire az előzőektől! Azért nézzük át szeptember óta a valláslélektan részleteit, mert szeretnénk egyre inkább a valódi Istennel találkozni, és egyre inkább szeretnénk úgy élni, ahogy Ő szeretné, elengedve korábbi görcseinket, vagy linkségünket.

Amikor a gyermek szülei következetesen felelnek, a gyermek számára egy új feladat születik: meg kell próbálnia felnőni a szülei döntéséhez. Mi köze ennek a karácsonyhoz? Az Egyház, a Bárány jegyese, ahogy a Biblia nevezi. Jézussal közösségben élünk, de már ’a kettő egy test’. Mi hiszünk abban, hogy Isten szerette volna az Egyházat megalapítani, hogy általa itt a Földön legyen segítségünk, hogy a Szentírás szavait és Isten egyéb kinyilatkoztatásait, mint a Szent Hagyományt, értelmezni tudjuk. Tulajdonképpen, éppen úgy, mint ahogy a két szülő a gyermek számára lebontja azt, amit a világról tudni kell. Nagy baj lenne, ha az Egyház tagjai a Kinyilatkoztatást úgy értelmeznék, hogy az eltér az Isten szándékától! Ha nem lenne harmóniában a kettő. Ez esetben a ’gyermekek’ könnyen összezavarodnának és jogosan vetnék fel, hogy ügyeskedve is lehet üdvözülni, nem kell hozzá az elköteleződés.

A cikk tovább olvasásához kattintson a linkre!