Adventi készületünkben több neves szentről is megemlékezünk.

Ilyen Szent Borbála is (december 4-e). Régen Németországban a Barbara ág (Barbarazweig) beszerzésének a napja volt. A Szent Borbála-napi szokások, azaz a cseresznye ágmetszés hagyományát a mai napig őrzik a német és angol városokban, különösen a katolikus területeken. A 4. században élt, és vértanúhalált halt Szent Borbála a jó halál, a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők, a várak, erődök védőszentje, akit pálmaággal, toronnyal, kehellyel, könyvvel szoktak megörökíteni.

Azt tartották, hogyha az ezen a napon vízbe helyezett cseresznyeág (van ahol alma, szilva, aranyeső, vagy orgona ágat virágoztatnak ki, de a cseresznyefa a legautentikusabb) december 25-ére, azaz karácsony másnapjára kivirágzik, a következő esztendőben jó termés várható, illetve virágzás esetén az eladósorban lévő lányok hamarosan férjhez mennek.
Hazánkban egyre több helyen elevenítik fel a cseresznyefa ágak megáldását, hogy imádságban kérjék a Teremtőt a jó termésért.