Mára a napnál is világosabban látszik, hogy a magyarországi baloldal – egy része legalábbis mindenképpen – soha nem látott közelségbe került ahhoz, hogy a szó büntetőjogi értelmében is hazaárulónak lehessen bélyegezni. Én tudom, hogy ez egy nagyon súlyos szó és időnként én is jogosnak érzem azt a kritikát, hogy túlzottan gyakran használjuk bizonyos cselekedetek megnevezésekor. Hasonló ez ahhoz, amikor egy tehetségkutatóban már az első meghallgatáson azt állítják a kedves delikvensről, hogy világszínvonalon énekelt, ilyen hanggal minimum a Scalában van a helye, aztán a következő rostán úgy esik ki, mintha ott sem lett volna. Ha elkoptatjuk a jelzőket, akkor pontosan ott és akkor nem fejtenek ki hatást, ahol és amikor arra a legnagyobb szükség lenne.