A második tengelyen, a kényszeres ellenpólusaként, egy olyan személyiségstruktúra áll, amely retteg a középszerűségtől, a kényszerítő hatásoktól, a megszilárduló rendszerektől, végső soron a következményektől. A hisztéria kialakulása a négy és hat év közötti fejlődésben tetten érhető.

Mivel a gyermek ezen életszakaszának feladata az lenne, hogy önazonosságát elmélyítse, amihez az egyik szülőnek a példájára szorulna (általában az azonos nemű szülőére), így mérhetetlen terhet ró rá, ha a körülötte levő világ következetlen, a szülők kommunikációja, hitelessége kettős, illetve, ha őt is olyan szerepbe helyezik ez által, amely a korának nem megfelelő.
A plébániákon ilyenek lehetnek a kirakatban „nagy keresztény családok”, amelyek belső konfliktusai a közönség előtt nem érzékelhetőek, s ezért irigylésre méltónak tűnnek.