Az Egyházi év utolsó vasárnapjához érkeztünk, Krisztus Király ünnepéhez. Csodálatos lezárása a mögöttünk lévő időszaknak és dicsőséges nyitánya a Király születése előkészítő idejének, azaz Adventnek.

Jézus, mint Király. Történelmi tanulmányainkból ismerünk számos uralkodót, jót és rosszat egyaránt. Ő azonban nem illeszkedik ebbe a sorba, annál sokkal nagyobb.

Nagypénteken az egyik legnagyobb vád ellene az volt, hogy királynak adja ki magát. Ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe, rendet tett a Templomban és félelmet keltett a főpapságban szavaival és cselekedeteivel. Ezzel a váddal és az Istenkáromlással vitték Pilátus elé, aki így szólt hozzá: Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?”, majd Jézus megfelet a kérdésre, csak a hallgatóság nem értette a választ: „Az én országom nem ebből a világból való.”
Ebben a mondatban értjük meg igazán az ünnep üzenetét. Nem földi hatalmasságokhoz kell hasonlítani Jézust, mert az ő küldetése más volt. A szegények palotájában született, egy istállóban, a betegek, szenvedők gyógyítója, mégis a legkegyetlenebb szenvedés várt rá, a megkínzatás, a töviskorona, a kereszt trónusa.