A középkor egyik legismertebb és leginkább szerethető szentjére, Szent Erzsébetre emlékezünk a mai napon. Sárospatakon született, II. András magyar király (Aranybulla 1222) és Gertrúd királyné gyermekeként. Már egészen fiatalon – négy évesen – a Türingiai grófhoz, Lajoshoz adták feleségül, és Wartburg várában, német környezetben nevelkedett. Férje, aki hét évvel volt idősebb Erzsébetnél, igazán megszerette és három közös gyermekük is született.

A magyar királylány vallásos buzgósága hamar magára vonta az udvar figyelmét. Különcnek tartották Isten iránti elkötelezettsége és a szegények megsegítése miatt. Zarándokházat, ispotályt épített és ő maga is ápolta az elesetteket.

Egy monda szerint egyik alkalommal, amikor Lajos távol volt a palotától Erzsébet a zsúfolásig megtelt ispotályból egy beteget Lajos ágyába fektetett le. Az udvar népe megbotránkozott a cselekedeten és elárulták Lajosnak a történteket, aki felbőszülve ment a hálószobája felé, és amikor az ágyához ért látta, hogy nem akárki foglalta el a helyét, hanem maga Jézus Krisztus.