A harmadik világháború hajnalán (illetve az 1914 óta tartó nagy háború több részes korszakának legfrissebb fejezetében) ismét azon aggódhatunk, hogyan fogjuk magunkat és a hazánkat kimenekíteni a kataklizma romjai alól.

Egy kedves barátom kérdezte aggódva, vajon nem álltunk-e megint a vesztes oldalra, és a háború utáni rendcsinálásban – mint mindig – nem mi húzzuk-e megint a legrövidebbet. Az biztos – bár ez aligha számít –, hogy nem mi idéztük elő a helyzetet: elszenvedői vagyunk az eseményeknek, noha kormányzatunk a lehető legnagyobb aktivitással dolgozik a kármentésen. Próbáljuk szem előtt tartani az érdekeinket, az erkölcsöt és az igazságot, és még ha ezek egybe is esnek (mert többnyire igen), akkor is könnyen elbukhatunk. Mi a normalitás, a béke, az élet oldalán vagyunk az őrülettel, a háború és a halál szövetségeseivel szemben; a fegyvergyárosokkal és kereskedőkkel, a gyarmatosítókkal, a pénzügyi spekulánsokkal, az emberek-országok-népek életével játszókkal, az isteni világrendet megtagadókkal, a gyűlölet apostolaival szemben.