A Horn-kormányzat idején történt, amikor a közel háromnegyedes kényelmes többséggel kormányzó balliberálisok minden nemzeti gondolatot igyekeztek elfojtani, hogy néhány elkeseredett hazafi megpróbálta meghekkelni a rendszer egyik elemét. A hivatalos kisebbségek kaphattak ugyanis állami támogatást, amit értelemszerűen magyar identitáserősítő programokra nem lehetett kérni, hiszen a magyar nem számított kisebbségnek.
Ezért felmerült, hogy ha elegen vallják magukat hunnak, létrejöhetnek hun nemzetiségi szervezetek, amelyek pályázhatnak olyan forrásokra, amiket fontos nemzetstratégiai programokra fordíthatnak. Hiszen, mint említettem, a kormány egyáltalán nem tekintette szívügyének a magyar múlt, kultúra, hagyományok, értékek ápolását. Én magam is aláírtam, hogy hunnak vallom magam, ennek ellenére a dologból végül nem lett semmi. Most, a népszámlálási kérdőív megfelelő kérdésénél hosszasan hezitáltam, vajon beírjam-e a megfelelő rubrikába etnikumként hunságomat, elvégre az ember nem játszik az önazonosságával. Persze ez annak idején elsősorban aktuálpolitikai érdekeket szolgált, és mivel azóta a választott törvényhozás és végrehajtó hatalom számtalan módon segíti a nemzeti identitás erősítését, úgy döntöttem, szükségtelen továbbra is hunnak lennem. Pláne, hogy ezt már akkor sem gondoltam egészen komolyan.