„A síp azonban önmagában nem csodafegyver, minden a használóján múlik. Márpedig a játékvezetőkre nehezedő nyomás folyamatosan nő...…
- Hogyan lett pap?
- Először 18 évesen jelentkeztem, de amíg átsétáltam az otthonunkról a plébániára, az ötperces út alatt elbizonytalanodtam, így azt kértem az atyától, még ne adja fel a jelentkezési lapomat. Megnyugtatott, hogy semmi baj, van még idő.
Ebből végül öt év lett, mert elszegődtem mentőápolónak a mentőszolgálathoz. Ami ugyanis akkor bizonytalanságban tartott: nagyon szerettem volna repülni. A magasságom miatt kizárt, hogy pilóta legyek, a katonaság miatt viszont nem akartam feladni a hitemet. Szolnokon helikoptervezető lehettem volna, de nem járhattam volna templomba. Nem vállaltam. Emlékszem, amikor 18 évesen hazafelé mentem a plébániáról, beszélgettem az Istennel arról, hogy talán később visszatérek és pap leszek, de most nagyon szeretnék repülni. Alkudoztam vele az álmomról, amit végül még abban az évben megkaptam: Budaörsről a légi betegszállítás átköltözött Ferihegyre, új személyzetet kerestek, örömmel vállaltam. Nagyon élveztem a vadonatúj mentőállomást és a repülést, de közben a lelkem nem volt teljesen nyugodt…
„A síp azonban önmagában nem csodafegyver, minden a használóján múlik. Márpedig a játékvezetőkre nehezedő nyomás folyamatosan nő...…
Semmi sem tart örökké.