November negyedike gyásznap. Gyászolunk, mert a magyar ifjak és öregek legjava veszett oda a leszámolás bármely szakaszában is. Az azt követő harcokban is alsó hangon százak haltak meg, aztán ugyancsak százakat végzett ki a Kádár-Apró-Biszku-féle véres diktatúra, tízezreket börtönöztek be és még többeknek tették tönkre az életét, családját. Mindezeket soha nem felejthetjük el és mindig emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy kik tették ezt a hazánkkal.

Ez a kis felvezetés arra szolgált, hogy képet kaphassunk arról, milyen hangulatban szokott eltelni nemzeti gyásznapunk Magyarországon. És hogy telt idén, amikor a baloldal a köztelevízió előtt tartott – meglehetősen csekély számú résztvevővel – hergelő, felforgató hangulatú rendezvényt, amelynek a végén maradt erő és energia egy kis gyújtogatásra és a rendőrök vegzálásra is. Talán sokan legyinthetnek, hiszen valóban nem nagy tömeg tette tiszteletét a demonstráción, de Hadházy Ákos szavai arra utaltak, hogy ez korántsem az utolsó ilyen jellegű esemény volt. Ő, független országgyűlési képviselőként – aki persze a választásokon nem mint független indult, hanem a baloldal jelöltjeként, csak áprilist követően lett neki fontos, komoly hangsúlyozást igénylő tulajdonság a függetlensége -, egyben a tüntetés szervezőjeként világosan elmondta, és itt őt idézem, hogy a rendet fel kell forgatni.