A Budavári Palota 19-20. századi átalakítása során Európa egyik legszebb fekvésű rezidenciája jött létre. Ybl Miklós, később Hauszmann Alajos tervei a Királyi Palota mellett a Várhegy lejtőin elterülő kertek uralkodói központhoz méltó átalakítását is érintette. Az Ybl Miklós tervezte krisztinavárosi szárnyépület a szintkülönbségből fakadóan teraszos elrendezésű Újvilág kertre, annak mértani közepére épült. A lépcsőzetes hegyoldal lehetőséget adott úgynevezett függőkertek kialakítására.

Az újonnan kialakított kirisztinavárosi szárny és a barokk szárny között egy úgynevezett összekötő épület (déli összekötő szárny) létesült, első emeletén a Szent István teremmel. A terem alatt egy kaput alakítottak ki (Távirdai kapu), amely az Oroszlános udvart köti össze a lépcsőzetes vároldal felső teraszával. A nyugati felső terasz egy Anjoukori várfalon helyezkedett el, amely támpillérekkel volt megtámasztva. Hauszmann Alajos a millenniumi átalakításkor a középkori eredetű támpilléreket megtartotta, de körül köpenyezte, átboltozta és vörös klinkel téglával fedte be. A várfal tetején kialakított új terasz szélén bábos kőkorlátot helyezett el, majd az elegánsabb összhatás kedvéért pergolával díszítette.

A pergola egy olyan nyitott kerti lugas, amelyet már az ókorban is előszeretettel használtak kertek, parkok és sétányok árnyékos pihenőinek kialakításához. A Királyi Palota közel nyolcvan méter hosszúságú pergolájának kompozit rendű tartóoszlopait kőből, a tartóelemeket és keresztbordákat erdélyi fenyőgerendákból készítették. A tartóoszlopokat öt méterenként helyezték el és minden második dupla kialakítású volt. A pergolát futószőlővel futtatták be, így 1905-re egy árnyékot adó zöld sétány alakult ki a királyné lakosztálya alatti teraszon.