Horger Antal levette a szemüvegét, megvakarta az orra tövét.
– Nézze, tegyük fel, hogy én értem, amit mond. De nem mellékelhetünk minden vers mellé kétoldalas elemzést. Ezt ki fogják ragadni a szövegkörnyezetéből, tele lesz vele a sajtó, hogy a szegedi egyetem tanárszakos hallgatója betörésre és gyilkosságra készül. A torkomnak fogják nyomni a kést – persze, képletesen, én is tudom, mi az a metafora, nyelvészprofesszor vagyok, vagy mi a szösz –, és követelni fogják, hogy rúgjam ki magát.
– Nem, mert az emberek elolvassák az egész költeményt, és megértik, miről szól…

Ungváry Zsolt novellája