Húsz-huszonöt évvel ezelőtt aligha gondolta bárki is, hogy a politikai közbeszédnek, a publicisztikáknak meghatározó eleme lesz – sőt a legmagasabb szintű döntéshozóktól az olimpiai versenyekig az élet minden területére bekúszik – a homoszexualitás témája. Majdnem LMBTQ-t írtam, de ez a betűszó két évtizede a társadalom elsöprő többségének az égvilágon semmit sem jelentett. (Talán nem is létezett.)

Manapság nem telik el úgy nap, hogy a kérdéssel valamilyen formában ne találkoznánk, ráadásul örökösen állásfoglalásra is kényszerítenek. Az országot nagyjából két részre osztja a probléma. Egyik oldalon áll az a progresszív vonulat, amelyik minden tradicionális elpusztításával a család, az élet továbbadása ellen, a nemzeti és vallási hagyományok megszüntetéséért dolgozik. Ők következetesen a legliberálisabb nézőpontot választják, a konzervatív szemlélet pedig igyekszik ezt az eredetileg marginális kérdést ott tartani, ahová való: a szubkultúrák világában.