Amikor a rendszerváltás hajnalán felmerült, vajon a nemzeti ünnepek közül melyik legyen a hivatalos állami ünnep, a március 15-e tűnt talán a legnépszerűbbnek; friss rehabilitációja miatt rögtön utána az október 23-a következett. Két nagy forradalom, két szabadságharc, két fiatalos, romantikus nap. Petőfi és Nagy Imre, a Márciusi Ifjak és a Corvin köziek, „rabok tovább nem leszünk” és „ruszkik haza!”.

Úgy emlékszem, Torgyán József volt az, aki határozottan és meggyőzően érvelt augusztus 20-a mellett. Mondván, egészen másképp néz ki egy ezeresztendős hagyományra visszatekintő dátum, mint egy másfél százados vagy egy bő harminc éves. Alig van ország Európában – sőt, a világon –, amelyik ilyen hosszú, folyamatos múltat és azzal megszakítatlan, élő kapcsolatot tud felmutatni.

Fontosak a függetlenségi küzdelmek, a gyökeres és jó változások, a fordulópontok. Ám az egész mit sem ér a születés, az alapítás, a kezdetek nélkül. Az emberek születésnapja többnyire elég egyértelmű, egy államnál ez sokkal bonyolultabb. Szerencsére nálunk ez jól nyomon követhető.