A Nagykörút északi része a Margit híd átadását követően épült ki a 19. század második felében. Neve 1870 és 1938 között Lipót körút volt, melyet arról a városrészről kapott, amelyen áthaladt. A terület Mária Terézia fiának II. Lipót koronázásakor, 1790-ben kapta a Lipótváros, (Leopoldstadt) elnevezését.

A Lipót körutat 1938-ban, államalapító királyunk halálának 900. évfordulójára rendezett országos ünnepség részeként keresztelték Szent István körútra.

1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapest. Az egyesítést követően az addig a város két oldalán működő Pesti Közúti Vaspálya Társaság (PKVT) és a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 1878-ban egyesült, és immáron Budapesti Közúti Vaspálya Társaság néven üzemeltette omnibuszait. Innentől kezdve indult a fővárost behálózó modern közlekedési rendszer kiépítése.

A BKVT befektetési célból telket vásárolt a rohamosan fejlődő Lipót körúton, ahol 1894-ben bérházat építtetett. A kor divatjának megfelelő historizáló épületet, amelybe a társaság még felhúzógépet (lift) is beépíttetett a bécsi A. Freissler mérnökkel.