Most, hogy eleget tettünk kötelességünknek a választások terén, jöhet a súlyosabb és mindennapibb kötelességünk: meg kell találnunk, hogyan éljünk együtt a különbözőségeinkkel! Egyre nehezebbnek látszik néhányak esetében, hogy a valóságot, vagy a másik személyt árnyaltan lássa és így alakítsa ki a vele való kapcsolatát. Ez, vélhetően egy érettlen megküzdés miatt van így, amit hasításnak nevezünk. A gyermek még nem képes folyamataiban látni a világot, vagyis együtt hordozni pl. a jó és rossz tapasztalatait az anyjáról, így külön kezeli a „jó anyát” és a „rossz anyát”. Nyilván ez leegyszerűsítés, de így könnyebb megérteni, hogy mi a hasítás. Amikor ez a primitív megküzdés valamilyen formában felbukkan az életünkben, és a másikat, vagy éppen magunkat csak feketén, vagy fehéren látjuk, érdemes elgondolkodni, hogy jó úton járunk-e az érett személyiség felé!