„Nőket a közéletbe!”, sürgetik folyamatosan, többek között azzal alátámasztva ezt az invenciót, hogy kedvesebb, békésebb hangnem, nagyobb nyitottság és több empátia költözik így majd a világunkba. Ennek a látszólag tolerálható érvnek azonban élő cáfolatai mégis azok, akik leghangosabb és ellentmondás nem tűrő követelői az elgondolásnak.

Csak néhány név, akik agressziójukkalés tevékenységükkel elveszik az élét ezeknek a követeléseknek: a mindig acsargó Szabó Tímea, az ország nagyobbik felét folyamatosan vérig sértő Dobrev Klára, a diktatúra működtetőjéből jogállamisági tanítónénivé avanzsáló Lendvai Ildikó, a választókat patkányoknak Bangóné, az EU-ban nyíltan a magyarok pénze ellen dolgozó Donáth Anna, vagy a legelvetemültebb, Cseh Katalin.