Végig autópályán, kényelmes buszban, néhány óra alatt értük el a Szlovénia és Olaszország határán lévő szállásunkat a közel ötven diákkal, akiket az első világháborús emlékhelyek felkeresésére, no meg egy kis húsvéti szünetbe még beleférő kirándulásra kísértünk el.

Nem tudunk másra gondolni, mint hogy soha többé háborút; különösen olyat, amihez semmi közünk. Mert ahogy Egerben dagad a keblünk a Dobó szobor láttán, Muhinál sóhajtva hajtjuk le a fejünket, a Vértesben büszkén meséljük a gyerekeknek a név eredetét a vértjeiket kétségbeesetten eldobáló, megfutamított németekről, addig az isonzói-doberdói vérfürdő előtt döbbent fejcsóválással állunk.

Ungváry Zsolt írása