A magyarországi ellenzék hosszú ideje aszerint politizál (nem is ér el különösebb sikereket…), hogy ügyeket keres, amikbe belekötve megpróbálja gyengíteni a kormány támogatottságát, ami – úgy képzelik – reményt adhat számukra egy majdani választási győzelemhez. Teljesen mindegy, mi a téma, mi a tét; ha sebezhető pontot látnak, odacsapnak.

Legújabban az Operaház Carmina Burana előadása szolgáltatott ürügyet a felhorgadásra. Mint azt talán már mindenki tudja (mert az efféle példátlan és világméretű szenzáció hírének a legkisebb faluba is el kell jutnia) Carl Orff eddig egyhuzamban játszott művét ezentúl megszakítják, beiktatva egy szünetet, hogy a büfének lehessen bevétele. Boldog az az ország, ahol az Operaház büféjének nyitvatartása napokig tartó közéleti csatározások és tüntetések témája lehet. A népvándorlások korában, a harmadik világháború küszöbén a kormány jókora támadási felületet adott éber bírálóinak: az általa kinevezett igazgató szünetet rendelt el Hitler kedves zeneszerzőjének darabjában. (De lehet, hogy ezzel akarta szabotálni a náci időkben készült alkotást? Minden csak nézőpont kérdése.)