A morálteológia ismeri az ún. főbűnök fogalmát, mely valóságban nem a legsúlyosabb bűnöket jelenti, hanem azokat az érzelmeket, viszonyulásokat, melyekből a bűn származik. A régi magyar nyelvben a „fő” nem csak a legfontosabb, hanem a forrás, eredet értelemben is élt (pl. Disznófő-forrás, Aszófő – mely a száraz völgy „forrása”, kapuja stb.). Az Egyház ezért „víciumnak” is nevezi ezket, vagyis rossz szokásnak, ami nem feltétlen önmagában bűn. De lehet őket gyökérbűnöknek is hívni. Nagyböjtünk idején, talán érdemes ezekkel a gyökerekkel is foglalkozni, hogy az életünk szentebb, tisztább lehessen, vagyis, hogy jobb életünk legyen!