Az Alaptörvény testesíti meg nemzeti hovatartozásunkat, identitásunkat, világnézetünket és szuverenitásunkat, és közvetíti azokat az értékeket, amelyeket őseink fogalmaztak meg a jövő magyarjai számára.

Tíz év távlatából kijelenthetjük, hogy az alkotmányozó helyesen járt el, amikor a nemzeti identitáselemek Alaptörvénybe emelése mellett tette le voksát. Alaptörvényünk ugyanis nem pusztán egy, az alkotmányozás pillanatában megszületett dokumentum, hanem egy olyan carta, amely szövetséget hoz létre: összeköti a múltat a jövővel és egységbe fogja ezeréves államiságunk történetét.

️ A 2010 óta kormányzó többség szakított az addigi „merjünk kicsik lenni” önromboló politikájával, és 1100 éves nemzetünkhöz, valamint történelmi szerepünkhöz méltó módon határozta meg a magyarság helyét a világban, hiszen tudjuk, „hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit”.

Napjaink legfőbb kérdése az, hogy meg tudjuk-e tartani azt a szabad rendelkezési jogunkat, amely nélkülözhetetlen a jogállamiság és az alkotmányos identitás megőrzéséhez. A mai konferenciánk e témát is érintve kitért a történeti alkotmány és keresztény gyökereink jelentőségére, körbejárja a szuverenitás fenntartásának nehézségeit és az azt kikezdő körülményeket, valamint felveti a nyugati társadalmi konstrukciókkal kapcsolatos problémákat és a család mint értékkel telített koncepció alkotmányos védelmét.

Küzdelemmel teli időszakot élünk, de fontos, hogy mindig büszkén vállaljuk: csak magyarként lehetünk igazi európaiak!