4️⃣8️⃣0️⃣ forintos üzemanyagárat ígértek. Most 7️⃣0️⃣0️⃣ forint fölött jár a dízel. Ezt nem lehet kommunikációs trükkökkel, magyarázkodással vagy újabb ígéretekkel eltüntetni.

A választások előtt a Tisza azt ígérte, hogy 480 forintos üzemanyagárat biztosít, és ha az árak elszabadulnak, Kapitány István közbeavatkozik. Nos, az árak elszabadultak. A magyar családok és vállalkozások fizetnek egyre többet, miközben a beígért 480 forintos üzemanyagárnak nyoma sincs. És itt van Kapitány István, a gazdasági miniszter, aki korábban az olajiparban töltött be vezető szerepet.

Jogosan merül fel a kérdés: mikor és hogyan kívánja végre teljesíteni azt, amit a Tisza a kampányban megígért? Különösen érdekes ez annak fényében, hogy az olajipari vállalatok és részvényeseik számára a magasabb árbevétel természetesen kedvező lehet. Közben az uniós források felhasználásával kapcsolatban is ugyanilyen egyszerű kérdésünk van: Mennyi pénz marad ténylegesen Magyarországon, és mennyi kerül külföldi gazdasági szereplőkhöz? Mert a magyar embereknek nem az a dolguk, hogy mások gazdasági érdekeit finanszírozzák.

A választási kampányban az eget is lehazudták az égről. 480 forintos üzemanyagár, azonnali intézkedések, felelős gazdaságpolitika. Most pedig itt állunk 700 forint fölötti dízellel, növekvő terhekkel és egyre több kérdéssel.