Kancellári babérokra törne a náci botrányba keveredett zöldpárti politikus, Robert Habeck

Ismert, hogy a múlt héten - mindössze egy nappal az amerikai választások után - felbomlott az Olaf Scholz vezette német baloldali szövetségi kormány, miután Christian Lindnerpénzügyminiszter, a legkisebb koalíciós partner, a polgári-liberális FDP vezetője elutasította a szociáldemokraták és Zöldek azon törekvését, hogy az Alkotmánybíróság vonatkozó döntését figyelmen kívül hagyva, a kormány (ismét) megsértseaz alkotmányban rögzített adósságfék szabályokat, és az ukrajnai háborúra hivatkozva, újabb adósságokba sodorják az országot.

A magára a „haladás szövetségeként” hivatkozó, hárompárti progresszív kormánykoalíciót kezdetektől fogva permanens belső konfliktusok jellemezték, és a csupán hároméves „működése” alatt példátlan gazdasági válságba sodorta Németországot.

A történtek után Scholz bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen, amelyre várhatóan még idén decemberben sor kerülhet. A formálisnak tekinthető procedúra után - minden jel szerint az ellenzék és a kormánypártok is bizalmatlanságukat fogják kifejezni a regnáló kancellárral szemben -, a friss hírek szerint jövő év február 23-án tarthatják az előrehozott választásokat.

Ezzel gyakorlatilag azonnal meg is kezdődött a kampány Németországban, hiszen egymás után érkeznek hírek a konkrét és a lehetséges kancellár-jelöltekről.
Ami már bizonyos, hogy az ellenzék részéről a CDU színeiben Friedrich Merz fogja megmérettetni magát. Merzjelöltségében a német belpolitikai folyamatokat tekintve semmi meglepő nincsen, ellentétben egy másik, a közelmúltban hivatalossá vált kancellári ambícióval.

Az elmúlt napokban ugyanis a jelenlegi gazdasági miniszter és alkancellár, Robert Habeck is hivatalosan bejelentette, hogy részt vesz a kancellári posztért zajló versenyben: „Zöld jelöltként indulok - a német emberekért”.
A német demokratikus gondolkodás jelenlegi színvonalárólsokat elárul, hogy bár a zöldpárti politikus még nem nyerte el a párt tagságának kötelező előfeltételként szolgáló bizalmát -erre majd csak a november 15-17. között megrendezésre kerülő kongresszuson kerülhet sor -, de a Zöldek honlapja, illetve Habeck is már hivatalos jelöltként utal magára.

Habeck bejelentését Merz „humoros”-nak, Lindner pedignemes egyszerűséggel „őrültség”-nek nevezte, tekintettel arra, hogy a zöldek támogatottsága a felmérések szerint 9-12% körül alakul. Ráadásul, a Scholz-kormány illetékes szakminiszterének jelöltségét az ország rossz gazdasági helyzete is beárnyékolja, nem beszélve az olaj- és gázfűtések hőszivattyúkra történő kiváltását meghirdető, elhibázott fűtési törvény hatásairól. (Emlékezetes, hogy Habeck eleinte már 2024-től kezdődően teljesen be akarta tiltani az olaj- és gázfűtési rendszerek telepítését.)

Ennek ellenére Robert Habeck kancellári ambíciója még csak nem is a fentiek fényében a legmeglepőbb. A mostani bejelentés ugyanis nem sokkal azután történik, hogy a politikus sötét családi múltja miatt náci botrányba keveredett.
Mint kiderült, Habeck felmenői nem csak támogatták a nemzetiszocialista rendszert, hanem meggyőződéses funkcionáriusok, aktív náci vezetők voltak. Dédapja, Walter Granzow az SS dandárvezetője, az NSDAP mecklenburg-schwerini miniszterelnöke, illetve a Reichstag tagja volt, akinem mellesleg közeli barátságot ápolt Joseph Goebbels propagandaminiszterrel. Míg a nagyapa, Kurt Granzow - mások mellett - az SA Obersturmführer-i posztját töltötte be.

S bár Németországban nyilvánvalóan gyakoribbak a náci felmenők, mégis az esetek többségében nem ilyen magas pozíciókban szolgálták a nemzetiszocialista rendszert, és még kevésbé tartoztak Hitler belső vezetői köréhez a baráti kapcsolataik révén. Ezek leszármazottjainak pedig jellemzően nincsenek ambiciózus terveik Németország vezetését illetően, így nem véletlen, hogy az eset alapjaiban rázta meg a német társadalmat.

https://x.com/tuzfalcsoport/status/1856605050723807462?s=61