2018. július 2-án az Európai Parlament képviselőinek többsége szavazáson elutasította a saját költségtérítési szabályozásuk szigorúbbá tételét. Ez az ún. általános kiadási juttatás (röviden GEA) körüli szabályozás megváltoztatását jelentette volna a sokat vitatott, havi közel ötezer eurós kifizetés kapcsán, amelyet a képviselők kapnak az irodai és egyéb költségek fedezésére.

A mai szabályok szerint ugyanakkor nem kötelesek számlával igazolni eme kiadásaikat, és az esetlegesen fennmaradó összeget sem kell visszafizetniük.

Összességében tehát senki nem ellenőrzi, hogy mire költötték azt, és így ténnyel, adattal a költéseikben esetleg tapasztalható és dokumentálhatónak vélt korrupciós mozzanatok nehezen kimutathatók oly módon, hogy az valóban alkalmas legyen a költségvisszaéléssel kapcsolatos állítások, vádak, feltételezések igazságának a kiderítésére, illetve tisztázására.
Jelentős összegről beszélünk: az EP-s politikusok irodabérlésre fordítható juttatására soktízmillió eurót fizet az EU, s a költségelszámolás kikényszeríthetetlennek tűnik.

A probléma végül peres útra terelődött, ugyanis még 2015-ben egy képviselői közpénzköltésekre irányuló adatigénylő megkeresést utasított vissza az EP, majd az ügy a luxembourgi székhelyű uniós bíróság elé került. 2018. szeptember 25-én pedig az Európai Törvényszék kimondta: az Európai Parlament nem köteles nyilvánosságra hozni, hogy tagjai hogyan költik el az összesen évi 100 millió eurót meghaladó költségtérítéseket. A költések átláthatósága így nem megkövetelhető.

Az elmúlt évek során számos botrányos eset került felszínre, és ezeket a sajtó, a közvélemény igyekezett mindig feltárni, bár néha késéssel, jelentős lemaradással.