Varoufakis leleplezi: Brüsszel egyetlen növekedési terve a tankgyártás?

️A volt görög pénzügyminiszter szerint Európa sötét útra lépett: mesterséges ellenségeket gyártanak, hogy igazolják a fegyverkezést, miközben a gyárak tankokat gyártanak autók helyett – és előbb-utóbb ezeket a fegyvereket használni is kell

Yanis Varoufakis, volt görög pénzügyminiszter, nemrégiben egy interjúban egyenesen így fogalmazott: „Európában ma az egyetlen növekedési terv, hogy még több tankot gyártsunk. Nincs más növekedési terv.”
Szerinte az uniós vezetők katonai keynesianizmusba menekülnek – vagyis a gazdaságot fegyverkezéssel próbálják élénkíteni. Ez a modell nemcsak drága, hanem veszélyes is: ellenségeket kell gyártani, hogy működjön, folytatni kell az ukrajnai háborút, és új háborúkra van szükség.

Mi a „katonai keynesianizmus”?

Egyszerűen: amikor egy kormány azért költ rengeteget hadseregre és fegyvergyártásra, hogy munkahelyeket teremtsen és húzza a gazdaságot. Ahelyett, hogy a válságban lévő autóipart, a zöld energiát vagy az innovációt támogatnák, a politikusok a hadiipart pumpálják fel.
Németországban például a Volkswagen gyárai már Leopard tankokat gyártanak, mert az elektromos autókkal nem tudnak versenyezni a kínai BYD-vel vagy a Teslával. Huszonéves elmaradt beruházások után egyszerűbb tankot gyártani, mint új technológiát fejleszteni. „Ezekre a tankokra senkinek sincs szüksége – még az ukránoknak sem, mert elavult halálcsapdák” – mondja Varoufakis. Mégis gyártják őket, mert így legalább megmaradnak a gyárak és a munkahelyek. ThyssenKrupp és más nagy cégek is így próbálják stabilizálni magukat.

Mesterséges ellenségek kellenek a modellhez

Ahhoz, hogy ez a rendszer működjön, állandó ellenség kell. „Ellenségeket kell gyártani, hogy működjön a katonai keynesianizmus” – figyelmeztet Varoufakis. A nyugati gazdaságok alapjai gyengék, a 2008-as válság óta válságról válságra, feszültségről feszültségre haladunk. Ezért válik a háborús uszítás domináns mintává.
Ha elfelejtjük, honnan indult mindez – a 1929-es világválság utáni kereskedelmi háborúktól, a fasizmus felemelkedésétől, Hitler és Mussolini hatalomátvételétől a II. világháborúig –, akkor nem értjük a mai történéseket sem. Akkor sem érthetjük meg a Bretton Woods-i rendszert, sem a hidegháborút.

A legnagyobb veszély ma a nyugati világ militarizmusa: a racionális ipar- és gazdaságpolitika helyét átveszi a katonai keynesianizmus. Amint felhalmozod a katonai eszközöket, azokat egyszer majd használni kell, különben tele lesznek a raktárak. Ezért harcolnak az amerikaiak szinte minden évben valahol a világban: a modelljük a második világháború óta katonai alapú. Eisenhower elnök már 1961-ben figyelmeztetett a katonai-ipari komplexum veszélyére.

Vissza a harmincas évekbe?

Varoufakis történelmi párhuzamot von: a gazdasági válság után militarizmus és ellenségképek – pontosan ez a veszély fenyeget ma is. Ha ez a modell gyökeret ver Európában, akkor „Európa egyértelmű és közvetlen fenyegetéssé válik a világ többi része számára”.

Mi a tét Európa számára?

A pénz a tankokra és rakétákra megy el, miközben az oktatás, az egészségügy és a zöld átállás szenved. Európa elveszíti a versenyképességét a civil technológiákban (elektromos autók, mesterséges intelligencia, tiszta energia). A világ többi része pedig ellenségként fogja látni az egyre militarizáltabb Európát.
Az uniós vezetők szerint a fegyverkezés az ukrajnai háború és az esetleges amerikai kivonulás miatt szükséges önvédelem. Varoufakis szerint azonban ez csak a felszín. A mélyben egy gazdasági modell áll, amely mesterséges ellenségeket gyárt, hogy fenntartsa magát – és amely hosszú távon gyengébbé, eladósodottabbá és veszélyesebbé teszi Európát.
Varoufakis egyenesen mondja ki azt, amit sokan csak sejtettek: ma Európában tankot gyártani könnyebb, mint megoldani a valódi problémákat. És ha ez így megy tovább, előbb-utóbb ezekkel a tankokkal is lesz mit kezdeni.
Ez a figyelmeztetés ma különösen időszerű. A kérdés már nem az, hogy fegyverkezzünk-e, hanem hogy milyen áron – és milyen Európa marad utána.