Az Alkotmánybíróság függetlenségének védelmében lépett fel Tényi István

️Az ismert jogvédő közérdekű bejelentést nyújtott be az Alkotmánybíróság elnökének, dr. Polt Péternek. A bejelentés a 2023. évi XXV. törvény alapján készült, és középpontjában az Alkotmánybíróság (AB) függetlenségének állítólagos veszélyeztetése áll. A dokumentum egy ellenzéki párt MTI-nek küldött közleményére hivatkozva ismerteti, hogy Szabó Marcel alkotmánybíró és Melléthei-Barna Márton (Tisza) között titkos megállapodás született volna. Eszerint azok az alkotmánybírák, akik nem engedik napirendre Sulyok Tamás köztársasági elnök beadványát, megtarthatják pozíciójukat. A bejelentés szerint hét alkotmánybíró kizárási okot jelentett be, ezért a kérdés lekerült az AB napirendjéről. A Fidesz ezt az eseményt „a kisszerű, egzisztenciális alkuk korának” nevezte, és „Szabó-Melléthei alkotmánybírósági paktumnak” titulálta.

A dokumentum szerzője arra kéri az Alkotmánybíróság elnökét, hogy utasítsa vissza azokat a törekvéseket, amelyek paktumok révén megtorlással vagy pozícióvesztéssel fenyegetik a bírákat a jogszerű, törvényes tevékenységük miatt. Hangsúlyozza, hogy alkotmányos jogállamban az igazságszolgáltatást független bíróságok gyakorolják, és minden, az ügyek pártatlan elbírálását sértő nyomásgyakorlás elfogadhatatlan.
A közérdekű bejelentés lényege tehát nem egy konkrét politikai oldal védelme, hanem annak kimondása: az alkotmánybíróság függetlensége nem luxus és nem belső ügy. Ez a demokratikus jogállam és az alapjogvédelem egyik alapköve. Ha ezt a garanciát politikai alkukkal megkerülik, az már nem csak az érintett bírák, hanem az egész magyar alkotmányos rendszer problémája.

A bejelentés azonban nem áll meg a politikai szempontoknál. Részletesen, jogi érvekkel támasztja alá, miért elfogadhatatlan és miért sérti a jogállamot, ha az alkotmánybírák döntéseit vagy mandátumát politikai alkuk befolyásolják.

1. Miért nem a bírák „kiváltsága” a függetlenség?

A bírói és alkotmánybírói függetlenség nem azért létezik, hogy a bírák jobban érezzék magukat vagy védelmet élvezzenek. Célja, hogy a jogkeresők (az állampolgárok) érdekeit szolgálja: biztosítsa, hogy egy-egy ügyben a bíró kizárólag a jogszabályok és a saját meggyőződése alapján döntsön, minden külső (politikai, gazdasági vagy személyes) befolyástól mentesen.
Az Alkotmánybíróság saját korábbi határozatai (például a 4/2014. (I. 30.) AB határozat és a 19/1999. (VI. 25.) AB határozat) ezt egyértelműen kimondják: a bírói függetlenség „különleges szervi jogállás”, amely a tisztséghez kapcsolódik, nem a személyhez. A bíró nem a saját jólétéért élvezi a függetlenséget, hanem azért, hogy a rá bízott hivatalos feladatot (jogviták eldöntését) jogállami módon tudja ellátni.

2. Miért különösen fontos ez az Alkotmánybíróság esetében?

Az Alkotmánybíróság különleges helyet foglal el a magyar államszervezetben. Nem a politikai többség akaratát kell érvényesítenie, hanem az alkotmányos korlátokat kell betartatnia – még akkor is, ha ez a mindenkori kormány vagy parlamenti többség döntéseivel szemben történik.
Ha a testület összetételét vagy döntéseit politikai alkukkal lehet befolyásolni, akkor a törvényhozó és a végrehajtó hatalom lényegében a saját alkotmányos „ellensúlyát” alakítja át. Ez már nem pusztán a hét érintett bíró ügye, hanem a hatalommegosztás egész rendszerét érinti. Az Alkotmánybíróság feladata éppen az lenne, hogy ezeket a hatalmi ágakat kontrollálja – ha azonban maga is politikai alku tárgyává válik, ez a kontroll meggyengül vagy megszűnik.

3. Mit mondanak az európai standardok?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európai Unió Bírósága és a Velencei Bizottság (az Európa Tanács független alkotmányjogi szakértő testülete) az elmúlt években egyre egységesebb követelményrendszert alakított ki. Ezek közös lényege:
• Az alkotmánybíró mandátumának stabilitása nem személyes jogosultság, hanem az intézményi függetlenség egyik legfontosabb garanciája.
• A bírói döntés tartalma miatt nem lehet politikai felelősségre vonni vagy mandátumot megszüntetni.
• Ezt a garanciát nem lehet megkerülni azzal, hogy a beavatkozás „alkotmányos” vagy magas szintű jogszabály formájában történik.
A Velencei Bizottság hangsúlyozza: a jogállamiság nem csak a szabályok formális betartását jelenti, hanem az alkotmányos szervek közötti kölcsönös tiszteletet és egymás intézményi szerepének megőrzését is. Az alkotmánybíróság függetlensége ezért nem belső magyar ügy, hanem az európai jogállamisági standardok része.

4. Mit ír elő a magyar Alaptörvény és az Alkotmánybíróság gyakorlata?

Az Alaptörvény több helyen rögzíti a bírói függetlenséget:
• A C) cikk (1) bekezdése kimondja a hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó, bírói) elválasztását.
• A 26. cikk (1) bekezdése szerint a bírák függetlenek, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak, és csak a törvénynek vannak alárendelve.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a bírói hatalom legfőbb sajátossága a másik két hatalmi ággal szemben, hogy állandó, semleges és folyamatos. Ezért a bírói hatalomba történő külső beavatkozásnak különösen szigorú alkotmányos korlátai vannak. A függetlenség garanciái közé tartoznak a szervezeti és státusbeli biztosítékok is – például az, hogy a mandátumot nem lehet politikai alkuk függvényévé tenni.

5. Miért különösen veszélyes a mandátumbiztonság megsértése?

Ha egy alkotmánybíró hivatali idejének fennmaradása nem az előre meghatározott jogi feltételektől, hanem a politikai erőviszonyok változásától vagy egy-egy döntés „helyességétől” függ, akkor a mandátumbiztonság elveszti garanciális funkcióját. A bírák ilyenkor politikai megfelelési kényszer alatt döntenének ahelyett, hogy kizárólag a jogi szempontokat mérlegelnék. Ez pontosan az ellentéte annak, amit a függetlenség biztosítani hivatott.

6. Jogállamiság és jogbiztonság

A jogállamiság egyik alapvető eleme a jogbiztonság: a jogszabályok legyenek világosak, kiszámíthatóak, a közhatalom pedig a jog által meghatározott keretek között működjön. Ha a bírákat paktumokkal, ígéretekkel vagy fenyegetésekkel próbálják befolyásolni, az aláássa a jogrendszerbe vetett bizalmat. Az embereknek olyan jogszabályok szerint kell élniük, amelyek valóban a közösség által elismert értékeket hordozzák – nem pedig olyanok szerint, amelyeket politikai alkuk alakítanak.