Hiányos pénzügyi átláthatóság és a korrupciós jéghegy csúcsai – mi várható az Európai Parlamentben 2026-ban?

️Az Európai Parlament – ahogy azon kívül még más uniós intézmények – tekintélyét az elmúlt években több jelentős pénzügyi botrány tépázta meg. A korrupció szennyét egyre radikálisabb, önkényesebb döntésekkel kívánja a testület kompenzálni.

Ezen ügyek kapcsán ráadásul gyakran előkerülnek a kettős mérce m, a részrehajlás vagy a nepotizmus fogalmai, amelyek uniós kontextusban a korrupció különböző formáját jelenti, és amely a gyakorlatban már az intézményi működést magát is fenyegeti. Egy olyan jelenség, amely az igazságosság és az egyenlőség normáinak – a brüsszeli hatalomközpontban sűrűn tapasztalható – hiánya miattmár valós veszélyt jelent az európaiság politikai, kulturális és gazdasági biztonságának morális alapú stabilitására. Ez a jelenség egyértelműen elterjedt az uniós elitek egy részében, így mára a legmagasabb vezetői szinteken is, és továbbra is sújtja az Európai Unió tekintélyét – így nem kis részben akontinens versenyképességét is – az egyre dinamikusabban felgyorsuló globális és regionális versenyfutásban.

️Lassú fejlődés és részleges szigorítás a botrányok nyomán

Az Európai Parlament, mint az Európai Unió közvetlenül választott parlamentáris testülete, időről időre tett belső kísérleteket a saját botrányai nyomán előállt helyzetek lecsillapítására. Így 2012 óta a képviselőket magatartási kódex köti, amely meghatározza a képviselők azon kötelezettségét, hogy kizárólag a köz érdekében járjanak el, éshogy munkájukat pártatlanul, feddhetetlenül, nyitottan, becsületesen, elszámoltathatóan – az Európai Parlament hírnevét tiszteletben tartva – végezzék, és a feladataik ellátása során tiszteletben tartják a megfelelő magatartásra vonatkozó kódexet [lásd az EP eljárási szabályzata 10. cikkének (6) bekezdését]. A képviselőknek ezért részletes nyilatkozatot kell benyújtaniuk a pénzügyi érdekeltségeikről, amit a köznyelvben gyakorta az EP-tagok vagyonnyilatkozataként szoktak említeni. A 2009. évi statútum elfogadása nyomán aképviselők nem alkalmazhatnak „közeli hozzátartozókat” (így „házastársakat vagy állandó nem házastársakat” sem)asszisztensként, annak érdekében, hogy ezzel az EP szervezetrendszerében elejét lehessen venni a nepotizmusnak;ezek a szabályok azonban csak a politikusok saját rokonaira vonatkoznak.

Ugyancsak 2009-ig az európai parlamenti képviselők ugyanazt a szintű fizetést kapták, mint a saját nemzeti parlamentjük(vagy a parlamenti alsóház) képviselői. Ennek eredményeként az Európai Parlamentben széles fizetési sáv érvényesült, 2005 júliusában azonban a Tanács a Parlament javaslatát követően elfogadta az összes európai parlamenti képviselő (előbb már említett) egységes statútumát, amelynek nyomán – a 2009-es választások óta – az EP-képviselők adózás előtti (bruttó) havi fizetése megfelel az Európai Bíróságon kapott bírói fizetés 38,5 százalékának. 2024-től az Európai Parlament minden képviselője által kapott tiszteletdíj bruttó összege havi 10 075 euró (átszámítva kb. 4,1 millió forintnak megfelelő összeg), amelyből az uniós adó és biztosítási járulékok levonása után kerekítve 7854 euró (kb. 3,2 millió Ft) marad. A képviselők havi 4950 eurós (kb. 2 millió Ft) általános költségtérítést(General Expenditure Allowance – GEA) is kapnak, melyből a megválasztásuk szerinti országban felmerülő költségeiket (például az irodafenntartási, telefon- és postaköltségeket, számítástechnikai eszközöket érintő kiadást) fedezhetik.

Ezzel a csaknem 5 ezer euróval sokáig egyáltalán nem kellettelszámolniuk (ezen felül jár nekik napi 350 euró napidíj a parlamenti tevékenységük során felmerülő egyéb költségek – szállás, étkezés – fedezésére, ezt azonban csak akkor folyósítják a számukra, ha a hivatalos jelenléti íven aláírásukkal igazolták a jelenlétüket.) 2019-től valamennyi szigorítás következett, így ma már külön bankszámlán kell kezelni a GEA-t, meg kell őrizni az elköltésre vonatkozó számlákat, az EP belső auditjának a képviselők öt százalékára vonatkozóan egy vizsgálatot (mintavételes ellenőrzést) kellvégeznie, ennek eredményét publikálni kell, továbbá évente egy auditor, könyvelő át kell, hogy tekintse a GEA-kiadásokat, és az auditor jelentését az EP-képviselőknek közzé kell tennie.

Ez a részbeni szigorítási folyamat botrányokkal és pereskedésekkel párhozamosan zajlott le. Az uniós képviselőséggel járó pénzügyi átláthatósági probléma ugyanisperes útra terelődött, miután az Európai Parlament még 2015-ben visszautasított egy képviselői közpénzköltésekre irányuló adatigénylő megkeresést utasított, ennek nyomán az ügyet a luxembourgi székhelyű uniós bíróság elé vitték. 2018. szeptember 25-én pedig az Európai Törvényszék kimondta, hogy az EP nem köteles nyilvánosságra hozni, hogy tagjai hogyan költik el az összesen évi 100 millió eurót meghaladó költségtérítéseket. Az uniós bírói testület döntése nyomán tehát a költések átláthatósága és elszámoltathatósága – így lényegében az uniós közpénzekkel való tiszta gazdálkodás – nem megkövetelhető.

Megjegyzendő az Európai Parlament honlapjának, valamint a 2026-os költségvetési tervezet előrejelzése szerint az MEP-ek alap havi fizetése kb. 10 927 € bruttó, és ehhez 2025 júliusától további indexálás is várható (kb. +0,6 % 2026-ra az előző évhez képest) A bruttó bérből levont uniós adók és biztosítási járulékok után az MEP-ek nettó bérére hasonló arányban lehet számítani, mint 2025-ben — tehát nagyjából 8 500 € körül marad kézhez kapott összegként (ez a konkrét 2026-os nettó adat hivatalosan még nem minden esetben szerepel nyilvánosan, de a 2025-ös nettóból logikusan következik).

️ Uniós csúcsvezetők, vezető európai politikusok a botrányokban

Számos ilyen jellegű ügy tépázta meg az Európai Parlament tekintélyét, így botrányként látott napvilágot annak ténye, hogy nyolc német EP-képviselő (köztük Manfred Weber, aki 2014 óta a Néppárt frakcióvezetője) a saját tulajdonában levő ingatlanban bérlik az irodájukat. Továbbá kiderült az is, hogy Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) sokáig meghatározó politikusa (2012 és 2017 között az EP elnöke, és a párt 2017-es kancellárjelöltje) korábban az Európai Parlament elnökeként – túllépve hatáskörét – saját közeli bizalmasait támogatta busás módon az EP-elnöki kabinetjénektagjait érintő politikai áthelyezésekkel. Ugyanebben az időszakban merült a nem létező vagy a valóságban nemhasznált EP-képviselői szellemirodák körüli botránysorozat,amelynek lényegeként, a sajtó által feltárni szándékozott visszaélések nyomán az Európai Csalás Elleni Hivatal(Office européen de lutte antifraude – OLAF) hamarbejelentette, hogy vizsgálatot indít azoknak az EP-képviselők az ügyében, akik a gyanú szerint saját maguknak fizették ki a bérleti díjat.

Az út göröngyösnek bizonyult: miközben ugyan 2016 tavaszán az Európai Parlament a GEA-ra vonatkozó jobbfiskális átláthatóság bevezetését indítványozta, két évvel később a képviselők többsége mégsem támogatta a konkrét normajavaslatokat az EP-ben. Az OLAF ennek nyomán azt javasolta, hogy az Európai Parlament vezesse be hatékony szankciók lehetőségét az EP költségvetési szabályainak megsértőivel szemben. Az OLAF eközben, a második vizsgálat során megállapította, hogy 2014–2019 között egyes EP-képviselők havi 3-4000 eurót fizethettek ki a pártjuknak, összesen pedig több mint 540 ezer eurót az egész EP-képviselői ciklus alatt. Ezek a kifizetések sértették az EPmeglévő szabályait, de az OLAF úgy találta, hogy ez a szabályozás elégtelen ahhoz, hogy az ilyen szabálytalanságokat szankcionálni vagy a pénzt visszakövetelni lehessen. Az OLAF-vizsgálat 2020 elején zárult le, és végül nem járt érdemi eredménnyel a szankcionálási lehetőségek megteremtése érdekében.

Oknyomzó újságírók egy kiterjedt vizsgálatban feltárták – ezt a kutatást 2024 elején publikálták is –, hogy a különbözőmegismert botrányokban, illetve már folyamatban lévő (vagy már lezárult) szabálysértési és büntetőügyekben összesen 163 európai parlamenti képviselő vált érintetté, a publikálás idején összesen 704 EP-képviselő közel negyede. Az eljárások összességében 253 konkrét esetet fedtek le, és huszonhárom politikus, azaz a képviselők több mint 3 százalékánakbüntetőjogi felelősségét ezekben az eljárásokban meg is állapították. A számba vett ügyek között 45 korrupciós jellegű volt, amelyeknél a büntetőeljárás 16 esetben nyílt vesztegetés („hála”, vesztegetés, azaz pénzzel, ígérettel való rábírás) kapcsán indult meg, míg a kutatás szerint 29 esetben a favoritizmusból – a nepotizmus tipikus formájaként rokonságnak, közeli barátoknak kívánt pozíciók és előnyök jelenségéből – eredő jogi tárgyra irányult a cselekmények törvényes elbírálására szolgáló eljárás.

️A jéghegy csúcsa: a Katargate-ügy – forrósódó levegő a Néppárt körül

A legismertebb eset a Katargate-botrány, amelynek lényege, hogy az Európai Parlament egyes tisztviselőit, lobbistáit és közeli családtagjaikat a katari, a marokkói és mauritániai kormányok befolyásolhatták, mindezzel korrupciós bűncselekményt, pénzmosást – szervezett bűnözés formájában – megvalósítva. Az Európai Parlament morális alapjait ingatta meg, amikor 2022. december 9-én a belga rendőrség letartóztatta az EP egyik alelnökét, a szociáldemokrata Eva Kailit és négy másik személyt, miután a politikusokat vesztegetési ügyben gyanúsították meg; a több mint tucatnyi keresés során csaknem 900 ezer euró (kb. 365 millió Ft)készpénzt találtak a rendőrök. A még folyamatban lévőügyben négy személy ellen vádemelés történt.

Még 2011-ben – a magatartási kódex használata előtt – a Sunday Times brit hetilap magukat lobbistának kiadó újságírói csapdába ejtettek több európai parlamenti képviselőt, akik 100 ezer euró kenőpénzt követeltek egyes jogalkotási módosításokkeresztülvitele érdekében – az OLAF végül korrupciós vizsgálatot indított az ügy nyomán négy érintett EP-képviselő ellen, akik személye révén a botrány a szocialista frakciót és a néppártiakat is súlyosan érintette.

A 2024-ben nyilvánosságra hozott kutatásban benne szerepel a korrupciós ügybe keveredett baloldali politikus, korábbibolgár miniszter, a szocialista Szergej Sztanisev, aki 2014-ben indult először az európai parlamenti választáson. Afelesége vezette PR-cég 60 ezer eurós szerződést nyert az Európai Parlamentnél a bulgáriai európai uniós választásokat népszerűsítő projektre. Továbbá Írországban Clare Daly(radikális baloldali) EP-képviselő egy állami alapot használt fel kampánycélokra, amely forrás eredetileg az ír parlamentbe való utazást és az onnan visszautazást volt hivatott fedezni. 2019 végén a The Times arról számolt be, hogy Daly korábbi férjét, Michael Murphyt nevezte ki európai parlamenti asszisztensnek, annak ellenére, hogy az EP szabályaivilágosan tiltják a házastársak vagy állandó nem házastársak foglalkoztatását.

2024. október végén jött a hír, hogy az uniós legfelsőbb ügyészek csalással és korrupcióval kapcsolatos vádak miatt vizsgálatot indított Manfred Weberrel, az EP legnagyobb frakciójának vezetőjével szemben, a 2019-es európai parlamenti választási kampányával kapcsolatos uniós források felhasználásával kapcsolatban. Az Európai Ügyészség (EPPO) által vezetett nyomozás kapcsán a Politico nevű portálnak két belga rendőr és a belga ügyészség szóvivője elmondta, hogy abelga rendőrség három – köztük két magas rangú – személy ellen nyomoz, akik állítólag Weber 2019-es európai kampányában vállaltak szerepet, és ezt a tényt a portál újságírói által megtekintett dokumentumok is alátámasztják. A néppárti frakcióvezető korábban maga is beszélt arról, hogy dupla fizetésben részerül: EP-képviselőként havi nettó 8000 eurót kap, az Európai Néppárt elnökeként pedig 14 120 eurót keres (és ebbe nem számítanak bele az egyéb havi juttatások).A most indított vizsgálat arra irányul, hogy az érintett három személy vajon jogtalanul kapott-e annak idején kifizetéseket az Európai Néppárttól, ugyanis az Európai Parlament képviselőcsoportjainak nem szabad politikai kampányokra költeni a működésükre szánt, európai adófizetők által finanszírozott forrást.

️ Nem is akarnak elszámoltathatóbb Európai Parlamentet?

Az Európai Parlamentet jogosan érhetik kritikák tékozlósága, az átláthatósági visszásságok és az összeférhetetlenség túlzott megengedettsége miatt. Kritika alá vonható azért is, hogy az EP megfigyelői státusza helyett nem hajlandó teljes jogú tagjává válni a Korrupció Elleni Államok Csoportjának(Group of States against Corruption – GRECO), amelyet az Európai Unión kívüli intézményként, az Európa Tanács 1999-ben hozott létre a korrupcióra irányuló törekvések és vizsgálatok érdekében (a GRECO-nak egyébként mind a 27 uniós tagállam tagja). Ebből is adódóan hitelességi kérdéseket vetnek fel mindazon uniós intézményi kritikák, amelyek azért bírálnak egyes uniós tagállamokat, mert azok nem csatlakoznak az EU-s szervezetként működő Európai Ügyészséghez (ideértve az EP jogállamisági jelentéstevője részéről Magyarország felé korábban megfogalmazott kritikákat a magyar ügyészségi működés kapcsán).

Miközben a hivatkozott 2024. januári oknyomó újságírói jelentéséből kiderül, hogy csaknem minden negyedik uniós törvényhozó érintetté vált bírósági ügyekben vagy botrányokban, és folyamatosan fennállnak aggodalmak azokkal az állításokkal kapcsolatban is, amelyek szerint az Európai Parlament tagjait illegálisan vagy etikátlanul befolyásolhatják külső államok (pl. Oroszország) vagy nem kormányzati szervezetek (pl. amerikai hátterű NGO-k), továbbra sem sikerült megnyugtatóan rendezni a képviselői költésekkel való elszámolást, így például azt, hogy a piaci értéknek is valóban megfelelő, rendeltetésszerű bérleti díjak, kifizetések nem szolgálnak esetleg az indirekt pártfinanszírozás alapjául, és hogy az irodák valóban,kizárólag a képviselői mandátumhoz fűződő tevékenységek gyakorlása céljából kerülnek használatba. Az európai parlamenti adminisztrációban még mindig nincs maradéktalan információ, ellenőrzés arra vonatkozólag, hogy történnek-e visszaélések a kifizetésekkel kapcsolatban vagy sem.