Izraeli politikus: Magyarország sziget a hazugságok tengerében

️ Az Európai Unió egy rendkívül képmutató és megbízhatatlan szervezet, ezért Magyarország egyértelmű, határozott és következetes álláspontja olyan, mint egy sziget a hazugságok tengerében - jelentette ki a Tűzfalcsoportnak adott interjúban Tamir Wertzberger, az Action and Protection League - Európa vezető antiszemitaellenes szervezete - külügyi igazgatója, aki 2016 óta a Likud párt nemzetközi kapcsolatok koordinátora és a Likud magyarországi fiókjának alapítója és alelnöke.

- Ez az év jelentős vitákat hozott Izrael biztonságával, a regionális feszültségekkel és a globális diplomáciával kapcsolatban. Hogyan értékeli Netanjahu vezetői teljesítményét ebben az időszakban?

Amikor 2023. október 7-én kitört a háború, már akkor is azt mondtam, hogy Netanjahut nem a háború kezdete, hanem annak vége alapján fogják megítélni és emlékezni rá a történelemkönyvekben. Most, alig több mint két évvel Izrael állam történelmének legsúlyosabb katasztrófája után, amikor az izraeli társadalom egésze erkölcsileg és mentálisan a mélyponton volt. Ma Izrael a modern történelmének legjobb időszakát éli, a gazdasága fellendülőben, és különböző jelentések szerint a világ tíz legerősebb hatalma közé tartozik. Ez egy elképesztő tény: egy olyan állam, amelynek népessége megegyezik Magyarországéval, ám területe pedig 4,5-szer kisebb annál, mindezt mindössze 77 év alatt érte el.

2025 volt a biztonsági átalakulás legjelentősebb éve az ország történelmében. Két év alatt Izrael megsemmisítette a Hezbollahot északon, szétzúzta a Hamászt Gázában, szabadon működik Szíriában, és természetesen – a 12 napos háború Iránban kétségkívül a legmeghatározóbb és legfontosabb esemény volt az elmúlt évtizedekben az egész Közel-Keleten, és talán azon túl is. Benjamin Netanjahu felügyelte mindezt.

2023. október 7-én Netanjahut a biztonsági szervek kizárták a támadás előtti éjszaka beérkezett kritikus hírszerzési információkból. Azóta többször is bebizonyította, hogy amikor ő irányítja a helyzetet és teljes ellenőrzése alatt tartja azt, az eredmények nem kevesebb, mint történelmi jelentőségűek. Képessége, hogy két éven át hét különböző fronton vezessen háborút, és mindegyiken győzelmet arasson, véleményem szerint vezetőii nagyságát tükrözi.

Az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump mellett Netanjahu is sikeresen navigált a biztonsági kihívások és a katonai eredmények között a háborúban, miközben a diplomáciai színtéren is manőverezett, amely többnyire ellenséges volt – és továbbra is az – Izraellel szemben. Ma az Ábrahám-megállapodások és az Izrael és az arab államok közötti béke körének kiterjesztése előtt állunk.

Végül is ez Netanjahu víziójának a lehető legegyértelműbb megvalósítása: béke az erőn keresztül. Nincs sok olyan vezető a világon, aki valódi vízióval rendelkezik, és még kevesebb, aki ténylegesen megvalósította saját vízióját. Netanjahu ezt nagyban tette meg, és így fogják emlékezni rá a történelemkönyvekben.

- Magyarország és Izrael az egyik legszorosabb kétoldalú kapcsolatot ápolja. Ön szerint mi a legfontosabb politikai vagy ideológiai oka annak, hogy Netanjahu és Orbán ilyen szoros szövetséget kötöttek?

Ez egy kiváló kérdés. Eli Vered Hazan, aki a Likud nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, majd Netanjahuszóvivője volt, mielőtt Izrael szingapúri nagykövetévé nevezték ki, egyszer egy beszélgetésünk során elmesélte, hogy miniszterelnöki szóvivőként véletlenül hallotta Netanjahu és Orbán telefonbeszélgetését. „Tamir” – mondta nekem –, „fogalmad sincs, mennyire szeretik egymást, és milyen valódi és mély a barátságuk.”

A nemzetközi kapcsolatokban a személyes kötelékek döntő szerepet játszanak, és Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor személyes kapcsolata minden bizonnyal az egyik központi eleme a két ország közötti baráti viszonynak. De ez messze túlmutat a személyes barátságon – ez a két vezető és a két nép közös sorsérzete, amelynek egyedülálló közös nevezője és kölcsönös hatása van a globális színtéren.

A magyar nép hét magyar törzsből alakult ki egy domináns vezető alatt, aki vezette őket, amíg véglegesen letelepedtek a mai Magyarország területén. Nagyon hasonló története van Izrael népének is, amely tizenkét törzsből alakult ki, és amelyet Mózes vezetett át a Sínai-félszigeten, amíg el nem érték az Ígéret Földjét.

Az izraeliek és a magyarok egyaránt harcoltak a történelem során a külföldi hódítók ellen, valamint az önrendelkezés és a politikai függetlenség jogáért. Mindkét nép számára a vallás a kollektív identitás központi eleme. Ma mindkét állam – és különösen vezetőik, Netanjahu és Orbán – olyan globalista-liberális erők rágalmazási és politikai üldözési kampányaival küzdenek, amelyek alá akarják ásni a nemzeti szuverenitást és népeik demokratikus döntéseit.

Mindehhez hozzáadhatjuk a kulturális dimenziót és a mély kölcsönös hatásokat. Theodor Herzl (Herzl Tivadar), a cionista mozgalom alapítója Magyarországon született. Mondhatnánk, hogy a modern izraeli ethosz egyik központi pillére Magyarországon született.

Ugyanakkor a zsidó hatás is nagyon jelentős volt a magyar kulturális identitásra, hiszen a magyar Nobel-díjasok többsége zsidó származású. A zsidók segítették Magyarországot az 1848-as osztrák elleni felkelésben, és cserébe teljes jogegyenlőséget kaptak Andrássy Gyula és Deák Ferenc első magyar kormányától. A történelem során – különösen Tisza Kálmán és Tisza István korszakában – a zsidók általában nagyon méltányos bánásmódban részesültek a magyar hatóságok részéről.Ezért Izrael és Magyarország közötti különleges kapcsolat nemcsak közös politikai érdekeken alapul, hanem mély és erős történelmi és kulturális kötelékeken is.

- Hogyan értékeli az Európai Unió jelenlegi Izraelhez való hozzáállását, és Ön szerint Magyarország hol áll az EU-n belül, ami Izrael érdekeinek védelmét illeti?

Úgy gondolom, hogy ahogy a magyarok is első kézből tapasztalják, és ahogy a lengyelek is megtapasztalták, az Európai Uniót elsősorban szűkre szabott politikai érdekek vezérlik, és biztosan nem értékek vagy erkölcsi elvek. Ez az egyik oka annak, hogy az Európai Unió egyszerűen irreleváns szereplő a nemzetközi porondon. Ha van ideológiai vagy erkölcsi gerincünk és egyértelmű identitásunk, akkor lehetséges komoly és érdemi vitát folytatni a politikáról és a világnézetekről. Az Európai Unió olyan, mint egy szél által felkapott falevél – az egyik pillanatban itt van, a következőben már máshol –, gyökerekhez és alapokhoz való kapcsolódás nélkül. Az EU egyszerűen sodródik, ahová a szél fújja.

Október 7-e után kompromisszumok nélküli támogatást láttunk Izrael és annak önvédelemhez való joga iránt, és az EU magas rangú tisztviselői még Izraelbe is eljöttek szolidaritásuk jeléül. De ahogy az utcákon és az egyetemek kampuszain egyre hangosabbá váltak az Izrael-ellenes hangok, az EU – és magas rangú tisztviselői – támogatása Izraeltől a palesztinok felé fordult. Azok, akik közvetlenül a mészárlás után látogattak el a kibucokba, gyorsan kritizálni kezdték Izraelt, olyannyira, hogy a vádak már-már vérvádaknak számítottak, és a háború leállítását követelték.

Véleményem szerint az Európai Unió egy rendkívül képmutató és megbízhatatlan szervezet, ezért Magyarország egyértelmű, határozott és következetes álláspontja olyan, mint egy sziget a hazugságok tengerében. Magyarország sokkal több lett, mint Izrael barátja – stratégiai szövetségesévé vált, sőt, az Európai Unión belül az egyetlen olyan országgá, amelyre Izrael támaszkodhat. Amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu ellen, Magyarország azon kevés országok közé tartozott, amelyek megtagadták a parancs végrehajtását. De Magyarország ennél is tovább ment: meghívta NetanjahutBudapestre, és bejelentette, hogy kilép az ICC-ből.

Az elmúlt két évben Magyarország az izraeli turisták egyik legbiztonságosabb úticéljává, és általában véve a zsidók számára Európa legbiztonságosabb országává vált. Ez nem magától értetődő dolog, és szerintem ez talán a legegyértelműbb jele a jó és a rossz közötti különbségnek. Az európai zsidóság holokausztja az emberi gonoszság szimbóluma és az emberiség eddigi legmélyebb erkölcsi pontja. Míg Nyugat-Európában a zsidókat üldözik, fenyegetik és megalázzák, Magyarországon évek óta zsidó reneszánsz zajlik, amely az elmúlt két évben csak még intenzívebbé vált.

- Magyarországon továbbra is a migráció, a nemzeti szuverenitás és a kulturális identitás körüli viták dominálnak a politikában. Lát párhuzamot a magyar kormány politikája és az izraeli Likud párt álláspontja között?

Izrael olyan kihívásokkal küzd, amelyek némileg eltérnek a Magyarország előtt állóktól. Amikor ellenségek vesznek körül, akik nemzeti és vallási identitásod miatt téged és országodat meg akarják semmisíteni, a nemzeti érzés természetesen a legerősebb összetartó erővé válik. Magyarország történelmének korábbi szakaszaiban hasonló folyamatokon ment keresztül: egyrészt az oszmán megszállás, másrészt az osztrák uralom, majd a második világháború végétől jött a kommunista rezsim.

A Szovjetunió felbomlása óta azonban, több mint 30 éve, Magyarország formában eltérő, de lényegében hasonló kihívásokkal szembesül. Az izraeliekkel ellentétben a magyarok nem szembesülnek fizikai létfenyegetéssel. Izraelben nincs olyan generáció – biztosan nem azok, akik az ezredforduló után születtek –, amely ne tapasztalt volna háborút, rakétatámadásokat és menekülést az óvóhelyekre. Magyarországon a küzdelem más: identitásért és nemzeti függetlenségért folyik a hagyományos kultúrákat kiirtani kívánó külső erőkkel szemben.

Mivel mindkét küzdelem lényege azonos, a két ország hazafias táborának hozzáállása is meglehetősen hasonló – az egyik oldalon a Likud és Netanjahu, a másikon a Fidesz és Orbán áll. A magyar kormány és a Likud közös központi jellemzője a vezető személyisége. Orbán és Netanjahupolitikai pályafutása szinte azonos. Mindketten körülbelül ugyanabban az időben, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején kezdték politikai tevékenységüket. Mindketten körülbelül ugyanabban az időszakban lettek először miniszterelnökök, Netanjahu 1996-tól 1999-ig, Orbán pedig 1998-tól 2002-ig. Visszatérésük a hatalomba is párhuzamos volt: Netanjahu 2009-ben, Orbán egy évvel később, 2010-ben tért vissza.

Ettől kezdve mindkét vezető folyamatosan hatalmon maradt a mai napig (kivéve azt az egy évet, amikor Netanjahu nem tudott kormányt alakítani), miközben megszilárdították pozíciójukat, mint saját országuk legbefolyásosabb politikai személyiségei.

A legszembetűnőbb hasonlóság az, hogy mindketten képesek ellenállni a kritikáknak és a nemzetközi nyomásnak. Ez lehet a legfontosabb közös pont Orbán és kormánya, valamint Netanjahu és kormánya között: az a képesség, hogy szilárdan kiálljanak és megvédjék országuk nemzeti érdekeit még akkor is, ha szövetségeseik nagyon erős nyomást gyakorolnak rájuk. Netanjahu esetében ez a Fehér Ház volt, Orbán esetében pedig Brüsszel, de a nyomás kezelésének módszere mindkettőjüknél ugyanaz volt, és ez tette őket a nemzetközi porondon jelentős vezetőkké.

Ebből minden más következik:

– A jobboldali média ökoszisztéma ösztönzése a baloldal sajtómonopóliumának megtörése érdekében.

– Az illegális bevándorlás teljes leállítása és a határkerítés építése (Izrael hasonló problémával szembesült déli határán Egyiptommal).

– És az a képesség, hogy bölcsen manőverezzenek mind a helyi politikai rendszerben, mind az ellenséges nemzetközi rendszerben, miközben mindig az emberek és az ország javát tartják szem előtt.

- 2026-ra előre tekintve milyen politikai kihívásokra számít Izrael és a magyar kormány számára? És Ön szerintmilyen szerepet kellene játszaniuk a diaszpórában élő konzervatív zsidó hangoknak ezeknek a vitáknak azalakításában?

Először is, mind Magyarországon, mind Izraelben választások lesznek. Politikai szempontból ez természetesen a legnagyobb kihívás. Ahogy közeledik a választások időpontja mindkét országban, egyre több kísérletet fogunk látni a liberális-globalista tábor részéről, hogy növeljék a nemzetközi beavatkozást a hazai választásokba, a Fidesz ellen induló magyar és a Likud ellen induló izraeli jelöltek javára.

A hazafias tábor legnagyobb kihívása az, hogy míg mi, hazafiakként, mindannyian egyedül vívjuk meg belső politikai csatáinkat, addig a liberális-globalista tábor összefog és egyesíti erőit. Az új lengyel kormány, amelyet 2023-ban a globalista erők támogatásával választottak meg, brutális és erőszakos módon, törvényhozás és bármiféle rendezett vagy megfelelő eljárás nélkül vette át az ország hatalmi és befolyási központjait – különösen a médiát –, ami mindannyiunk számára vörös zászló arra nézve, hogy mi történhet, ha a liberális-globalista erők visszanyerik a hatalmat. Nem 20 évvel fogunk visszalépni, hanem 50-nel.

- Hogyan készül az idei Hanukára, és vannak-e olyan hagyományok a családjában vagy a budapesti közösségben, amelyek különösen jelentőségteljessé teszik ezt az ünnepet?

A Hanuka egy nagyon különleges ünnep. Bizonyos értelemben a Hanuka története a mai hazafias tábor történetét meséli el: egyrészt egy nemzetközi hatalom, amely megpróbálja ráerőltetni ötleteit és hiedelmeit más nemzetekre, másrészt egy kis csoport hazafi, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy hűek maradjanak értékeikhez, hagyományaikhoz, kultúrájukhoz, identitásukhoz és egyedi vallásukhoz, és akik úgy döntenek, hogy harcolnak – kevesek sokak ellen, gyengék erősek ellen. Végül a szellem és a hit legyőzte az ezüstöt és a rezet.

Van egy gyönyörű történet Winston Churchillről. Miközben Nagy-Britannia gyarmatügyi minisztere volt, Churchill meglátogatta a Szent Földet, és kérte, hogy látogathassa meg az első, újonnan alapított héber várost, Tel-Avivot. Az első polgármester Meir Dizengoff volt, aki nagyon szerette volna lenyűgözni a minisztert, de nem volt elég ideje, hogy parkokat és fákat ültessen, és megvárja, amíg azok megnőnek és szép látványt nyújtanak. Így a polgármester egyszerűen elrendelte, hogy teljesen kifejlett pálmafákat ültessenek közvetlenül a földbe a fő sugárút mentén, hogy színt adjanak a sárga homokos tájnak.

Amikor eljött a nagy nap, hatalmas ünnepséget rendeztek a városban, és lenyűgöző fogadást tartottak a jeles vendég tiszteletére. Hirtelen erős szélvihar támadt a tenger felől, és a miniszter és a zavarba jött polgármester szeme láttára a fák fele kidőlt. Churchill Dizengoffhoz fordult, és így szólt: „Polgármester úr, gyökerek nélkül itt semmi sem nőhet.”

Ez a történet csodálatos üzenetet hordoz a Hanuka ünnepére, valamint a hazafias tábor és a liberális-progresszív tábor között jelenleg folyó globális küzdelemre is: csak azok tudnak szilárdan állni minden vihar ellenére, akik erős gyökereket eresztenek.

Számomra nincs különösebb előkészület a Hanuka ünnepére, kivéve a menóra gyertyáinak megvásárlását. A zsidó közösség fő eseménye, amelyet minden évben a Nyugati téren tartanak, mindig megrendezésre kerül, és én mindig szívesen megyek oda – többek között azért is, hogy emlékeztessem magamat, milyen biztonságos Magyarország a zsidók számára, és hogy ez mennyire nem magától értetődő a mai Európában.