Magyar Péter új embere akkor dolgozott a Shell afrikai vezetésében, amikor a céget súlyos vádak érték

️Bár a napokban különösen Balatonkeresztúron nem cseng jól a nemzetközi energiaszolgáltató vállalat neve, Magyar Péter nemrég diadalittasan jelentette be, hogy „beszervezte csapatába” Kapitány Istvánt, a holland alapítású globális energiavállalat, a Shell volt alelnökét.

Mielőtt a TISZA elnöke bennünket is azzal vádolna, hogy mesterséges intelligenciával generáltuk a közös fotójukat, álljon itt szó szerint az a bejegyzés, amelyet ő maga osztott meg a nyilvánossággal:

„Ma hosszan egyeztettem gazdasági és energetikai kérdésekben Kapitány Istvánnal, a valaha volt legmagasabbra jutó magyar üzletemberrel.”

A dicséret nem alaptalan. Kapitány István 37 éven keresztül dolgozott a Shellnél, ebből tíz évet globális alelnökként. A világ egyik legnagyobb mobilitási üzletágát irányította: félmillió munkavállalóval, 85 országban, több mint 45 ezer kereskedelmi egységgel. Magyar Péter ennél azonban többet nem árult el a közös terveikről.

Mi viszont kicsit utánanéztünk annak, hogy mit is csinált Magyar Péter új embere annál a – környezetbarátnak aligha nevezhető – multinacionális óriásvállalatnál, amelynek élvonalába tartozott. Az összefüggések pedig finoman szólva is érdekesek.

️Afrika, kivégzések és környezetpusztítás

A Shell múltját súlyos morális terhek árnyékolják. A vállalat neve elválaszthatatlanul összeforrt Ken Saro-Wiwa nigériai író és aktivista, valamint nyolc társa 1995-ös kivégzésével. Korabeli sajtóbeszámolók és nemzetközi jelentések szerint Saro-Wiwa és társai tömegmozgalmat szerveztek a Shell környezetpusztító tevékenysége ellen az olajban gazdag Niger-deltában, különösen a gázégetés miatt.

A tiltakozások a Shell számára kényelmetlenné váltak. A nigériai katonai diktatúra végül kivégezte az aktivistákat, hivatalosan azzal a váddal, hogy erőszakot szítottak. Az ügy jogi értelemben csak 2009-ben zárult le, amikor a Shell peren kívüli megállapodást kötött Ken Saro-Wiwa családjával, és 15,5 millió dollárt fizetett ki. A vállalat soha nem ismerte el jogi felelősségét, a kifizetést azonban nehéz nem legalább erkölcsi beismerésként értelmezni.

A Niger-deltában több mint negyven éve jelen lévő Shellt helyi és nemzetközi szervezetek többször vádolták meg súlyos környezeti károkkal, területkisajátításokkal, valamint azzal, hogy a helyi ellenállást állami erőszakszervezetek bevonásával törte le. Dokumentumok szerint a brit és holland anyavállalatLondonban és Hágában végig tudott az eseményekről, és stratégiai irányító szerepet játszott. Az Amnesty International később több ezer oldalnyi belső irat, tanúvallomás és kormányzati dokumentum alapján arra jutott: a Shell működése összefonódott a nigériai állam által elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekkel.

És ki vezette ekkor a Shell dél-afrikai régióját? Kapitány István. Ő 1993-ban került Afrikába, először a Shell South Africa kereskedelmi osztályvezetőjeként, majd egy évvel később regionális igazgatóként. Korabeli sajtócikkek szerint Johannesburgban dolgozott, és a franchise-rendszerért is felelt.

1999-ben, jóval azelőtt, hogy a Shell peren kívül megegyezett volna a Saro-Wiwa családdal, Kapitány a Figyelőnek még részletesen mesélt arról, hogyan vett át egy 5000 fős tüntető tömegtől petíciót, amely a Shell nigériai környezetpusztítása ellen tiltakozott. Két évvel később, a Figyelő 2001-es különszámában a történet már tovább színeződött: Kapitány ekkor azt állította, hogy sikeresen „leszerelte” a kivonuló tömeget mégpedig azzal, hogy a tiltakozók brit vagy holland menedzsert vártak, ám helyettük egy magyar lépett eléjük.

Ma már tudjuk: a nigériai tiltakozások végét nem egy karizmatikus menedzseri fellépés hozta el, hanem az, hogy a katonai diktatúra kivégeztette Ken Saro-Wiwát és társait.

Amikor Gulyás Márton a Partizánban szembesítette Kapitányt a Shellhez köthető emberi jogi visszaélésekkel, konkrétan utalva a nigériai botrányra, Kapitány egyfelől nem említette meg, hogy az érintett időszakban Afrikában dolgozott regionális vezetőként. Másfelől határozottan azt állította, hogy ezekbe a folyamatokba nem látott bele, mivel ő „csak” a kereskedelmi területért felelt.

„Amit én láttam, tehát amibe én beleláttam, én kereskedelmi felelős alelnök voltam.”

A probléma csupán annyi, hogy Ken Saro-Wiwa kivégzésekor Kapitány István nem kereskedelmi alelnök volt, hanem a Shell dél-afrikai régiójának vezetője, és a Figyelőnek adott interjújában is beszélt arról, hogy petíciót vett át a nigériai események miatt. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy Kapitány Istvánnak tudomása lett volna a nigériai események részleteiről, ugyanakkor regionális vezetői pozíciója alapján nem zárható ki, hogy rálátása lehetett a vállalat afrikai működését érintő konfliktusokra.

A történet végére már csak egy apró kontraszt marad: miközben a Shell működését évtizedeken át súlyos környezeti és emberi jogi vádak kísérték, Kapitány István karrierje és vagyoni helyzete láthatóan ezt nem igazán sínylette meg.

Erről tanúskodik legalábbis az a közösségi oldalon megosztott fotó, egy luxusjachtról.