Ukrajna háborús hátországa: tízezreket kértek a sorozás elkerüléséért - dollárban

Miközben Ukrajnában a frontvonalakon minden nap emberéleteket követel a háború, a hátországban virágzik a fekete gazdaság egyik legcinikusabb válfaja: a katonai sorozás megkerülésére szerveződött korrupciós hálózat. Az elmúlt napokban két különböző ukrajnai megyéből – Cserkaszi és Ternopil régióból – is olyan esetek kerültek napvilágra, amelyek egyértelműen bizonyítják: Ukrajnában nemhogy nem szűnt meg a korrupció a háború alatt, hanem új üzleti modellként, a hadiállapot nyújtotta lehetőségeket kihasználva burjánzik tovább.

A Cserkaszi megyei ügyben az Ukrán Állami Nyomozó Iroda (SBI) és más állami hatóságok derítettek fel egy olyan szervezett bűnözői hálózatot, amelyben a katonai orvosi bizottság (VLVK) tagjai – az elnök és a titkár – legalább 100 esetben állítottak ki hamis orvosi dokumentációt. A papírok segítségével katonaköteles férfiakat – gyakran nem kis összeg ellenében – hivatalosan alkalmatlannak minősítettek a hadszolgálatra.

A rendszer szervezettségét jól mutatja, hogy a bizottság titkára volt a pénzek beszedője, aki összehangolta az időpontokat és az adminisztratív folyamatokat. Az orvos eközben „szakmai fedezetet” nyújtott a csaláshoz. A lefoglalt eszközök, dokumentumok, mobiltelefonok és számítógépek alapján ez nem egyedi eset, hanem egy jól kiépített rendszer volt, amely már-már iparszerűen működött. Az elkövetőkre akár tíz év szabadságvesztés is várhat.

Nem kevésbé megdöbbentő az a korrupciós ügy, amely Ternopil megyében látott napvilágot. Itt két toborzóközpontban is hasonló sémát működtettek: a besorozandó férfiak 8000-től akár 20 000 dollárig terjedő összeget fizettek azért, hogy ne kelljen bevonulniuk a hadseregbe. Az „alkalmatlanság” hivatalos dokumentálásához orvosok, katonai alkalmazottak és közvetítők együttműködése kellett. A nyomozás szerint a hálózat havonta 100–150 ezer dollár bevételt termelhetett, és vélhetően hosszabb ideje működött zavartalanul.

Ez az ügy is jól mutatja, hogy Ukrajnában a hivatalos szervek jó része is a korrupció szolgálatába állt. A katonai nyilvántartások manipulálása, orvosi papírok hamisítása és az ehhez kapcsolódó kenőpénzek azt jelzik, hogy a sorozás – amelynek során elvileg a haza védelmére rendelt embereket keresnek – sokak számára egyszerűen újabb lehetőséget jelent a haszonszerzésre.

A két ügy szinte tankönyvi példája annak, hogyan fonódik össze az államszervezet a korrupcióval. Ahelyett, hogy a katonai intézmények megerősítenék az ország védelmi képességét, egy részük saját zsebét tömi – gyakran nyugati segélyekből fenntartott infrastruktúrán keresztül. Ezek az esetek nemcsak az ukrán állam működésének morális válságát mutatják, hanem kérdésessé teszik az európai és amerikai támogatások hatékonyságát is.

Hiszen miközben Brüsszel újabb és újabb támogatási csomagokat szavaz meg, és a nyugati média a szolidaritás fontosságát hangsúlyozza, az ukrán hátországban a háborús helyzet vált a korrupció melegágyává. A fronton való honvédelem helyett a papíron „beteg” férfiak biztonságban üldögélnek mondjuk Lviv kávézóiban vagy külföldön menedékkérőkként, miközben a frontkatonák helyettük is vásárra viszik a bőrüket. Ezzel nem azt mondjuk, hogy menjenek és lövessék magukat szitává, csupán érzékeltetni szeretnénk a különbséget aközött, ha valaki „meg tudja váltani az életét” párezer dollárért cserébe, és ha valaki nem engedheti meg magának ezt a „luxust”.

Az ukrán kormányzat részéről gyakori a retorikai szintű küzdelem a korrupció ellen, de a valóság azt mutatja: rendszerszintű változásnak egyelőre nyoma sincs.

A politikai elit többsége ugyan nyilatkozatokban elítéli a visszaéléseket, de a valódi következmények ritkák. Ha Ukrajna valóban európai uniós és NATO-tagságra törekszik, akkor rendet kell tennie a saját háza táján.

https://x.com/tuzfalcsoport/status/1939942313687498890?s=46